Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

35 Gyuri: Köszönöm. Nem haragszol, ugye, hogy megint kidoblak a lakásból. Sándor: Dehogy. Hiszen mikor összeköltöztünk,megegyeztünk,hogy ha neked kell a lakás, én megyek el hazulról, ha nekem kell, te mégy el. Kölcsönös dolog. Gyuri: Igen.De egy kicsit zseniroz,hogy te már hetek óta nem küldtél» el engem,én meg minden héten csütörtökön,amikor a kis barátnőm szabadnapos Sándor: Még mindig az a kis "«^ároslány? Gyuri: Igen.Mit csináljak^Tudod,hogy nekem csak ezeknél van szerencsém.Egy jobb szobalány, manikürnő.... Sándor: Mért? Volt már masamód is. Gyuri: Az volt a maximum.De egy igazi urinővel még soha nem volt dolgom.Pedig azt mondják,ma már az úrilányok között is akadnak, akik megteszik.Nekem még soha sem sikerült.ügy látszik nem vacv/ gyok zsánerűk. Sándor: Mondd, hogy vagy te ezzel a kis ruhatárossalApénzt adsz neki? Gyuri: Ugyan? Miből? Meg jegyzem)el se fogadná. Mindig,ha jön,készitek neki egy kis csokoládét,vagy / az asztalra mutat/ cukrászsüteményt .Ez az egész rezsi.Meg az az egy pengő,amit Szedláknénak adok,hogy elmenjen hazulról. Nem is tudom,miért szoktattuk rá Szedláknét erre az egy pengőre. ew Sándor: Ha már megteszi, hogy /kedvünkért elmegy a saját lakásából^megérdemel egy pengőt mozira. Gyuri: Úgyse megy moziba.Elmegy sétálni és a pengőt megtartja. Sándor: Ahhoz joga van. Gyuri / a pénztárcájából kikészit egy pengőt Szedlákné számára/ Nagyon fogy a pénzem.