Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

Sándor: / csendesen/ Én leszek az? Magda: Te. Sándor: Kedves./gyöngéden a vállára hajtja a fejét/ Magda: Látod, igy szeretlek. Most nagyon boldoggá tettél. vüieg, Azzal, hogy nem kérdezted^ mikor? Mert eddig, ha arról beszéltünk, hogy talán valaha a tied leszek,rögtön lecsaptál a sürgető kérdéssel: mikor? És ilyenkor megint az a mőhó vágy ijesztett a szemedből^ ©int akkor éjszaka. Sándor: Köszönöm, kislányom, hogy akkor éjszaka nem lettél az eny m. Mert akkor még nem szerettelek eléggé. Csak a vágyam volt igazi, a szerelmem nem. Te tanitottál meg arra, hogy van egy másik szerelem is: tisztább,szebb. Arra, hogy ha a kezem véletlenül hozzáér a kezedhez, ez többet jelent egy osóknál. Ha a strandfürdőben levetem a ruháim, a kabinos jelszót, kér és én felirom " Magda" - ugyanakkor messze tőlem te felirod " Sándor"és én tudom, hogy ez annyi, mintha a távolból összeölel к ezt ünhjvolna. Egyedül vagyok otthon és ahogy az arcod magam elé képzelem, szinte nem is csókolni szeretném ezt az arcot, csak simogatni. Magda: Ln pedig, akitől azt a szép, szelid szerelmet tanultad, égek belülről. Talán egyszer, mikor összeölelkeztünk, átáradt az ereidbe az én szelidségem és átáradt az ereimbe a te vágyad. Egy éjszaka álmomban a tied voltam. Sándor: Magda!