Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

3 Уъ, Sándor: Magda. Magda: Nem, most egy szót se szólj, mert fájna, ha megkérdez* néd, mikor lesz az álomból valóság. Sándor: Nem kérdezem, mert én már tudom, mikor? Azon a napon leszel az enyém, amikor - elveszlek feleségül. Magda: / felugrik örömmel/: Sándor! Feleségül vennél?! Sándor: Akarod? Örülnél neki? Magda: Boldog lennék. És köszönöm neked, hogy gondolsz erre, hogy megtennéd. Hiszen tudom, hogy nem lehet, de még­is nagyon-nagyon jól esik hogy elvennél ha lehetne. Sándor: Nem lehet. De csak most nem. Talán majd minden megvál­tozik és akkor...Most nagyon dühös rám Emma. Amióta látja, hogy irodán kivül nem vagyok hajlandó találkoz­ni vele, mindent elkövet, hogy bosszút álljon. Ha tiz percet késem, már jelenti a vezérnek. Este egy órával tovább tart ott az irodában. Ha megtudná, hogy felesé­gül akarlak venni, rögtön felmondatna. De nem lesz ez mindig igy. Majd meglátod, én mindent rendbe-hozok. Magda : Hogyan? Sándor: Még nem tudom. A legjobb lesz talán...igen...holnaptól kezdve utána nézek egy- másik állásnak és ha lesz^fele­ségül veszlek. Magda: Állást? Ma? Nehéz lesz nagyon. Sándor: Nehéz lesz. Nem fog menni egyik napról a másikra. De talán félév alatt, egy év alatt. Én várok rád addig. Magda: Igen, te talán tudnál várni rám. Én is tudok egy ideig, De ha érezni fogom, hogy nem birom tovább, elmegyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom