Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

30 Bözsi: Nahát! És még mindig nincs itt./ Hogy Sándor nem kérdez semmit, ő maga folytatja/ Tudniillik az, akit várok. De nem is értem, mért mondom ezt el egy ismeretlen embernek. Sándor: Én sem értem. Bözsi: Maga is vár valakit? Sándor: Igen. / jobbfelé nézve, örömmel / Már itt is van. / jobbfelé siet, otthagyva a nőt / Bözsi: De nagy a pontosság. / Szomorúan bámul, aztán elballag./ Magda: / jobbról be/ Szervusz. Jaj elkéstem? Sándor: Nem. Pontosan félnyolc./ kezetcsókol/ Magda: Már voltam itt egyszer. Aztán megláttam,hogy Pityu sét 1 erre egy fiúval. Utánuk siettem, hogy megnézzem, hogy ki az a fiu? Sándor: Biztosan a bátyád. Magda: Nem. Csordással sétál összebújva, nevetve. $ost már tujtom С dorn, miért ül otthon a bátyám napok óta szomorúan, szótlanul. Sándor: Három hete csak, hogy a szerelmünk kezdődött. Magda: Hát lehet, hogy valakinek ebben teljék öröme? Nem birom megérteni. Sándor: Te jó vagy./ leülnek a padra/ Milyen jó lesz annak^aki a te szerelmesed lesz. Magda: Milyen jő lesz - neked.