Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

29 /Panaszosan/ A pályán tudsz brutális lenni, de velem Csordás: Definert legyek veled brutális? Pityu: Az e ébernek kell végre valami uj ... Csordás: Drágám, én olyan boldog vagyok,hogy te az enyém vagy. Ugy érzem magam, mint aki nagy ajándékot kapott a sorstői, mint aki megnyerte a főnyereményt. Pityu: / unottan legyintve hallgatja azt a vallomást/ Főnyeremény . .Az én vagyok... Csordás: Te.Az a főnyeremény, hogy az enyém lettél. Pityu: De akkor neked fiam csak egy negyed sorsjegyed volt. Csordás: Ezt nem értem. Pityu: Mindegy. Tőled kitelik, hogy ha megérted, még akkor se vágsz pofon. Pedig az nekem ugy imponál, ha egy férfi megver egy nőt. Csordás: Mi? Azt szeretnéd, hogy megverjelek? Pityu: Az olyan érdekes lehet. Csordás: Hát jő, fiam, Ha jól viseled magad, egyszer majd megverlek. / Együtt kisétálnak jobbra/ Magda: / balról besétál a szinre, jobbfelé néz, most látta meg Pityut és Csordást, utánuk siet, el jobbra/ Bözsi: / balról be, leül a padra, ásit, mint aki szörnyen unja a dolgot. Balfelé nézve meglátja, hogy jön valaki. Egyszerre felfrissül, felkel a padról, fürgén sétálni kezd/ Sándor: / balról be, aztán sétál fel-alá/ Bözsi: / megszólitja/ Szabad kémem, hány óra? Sándor: Félnyolc lesz két perv múlva.