Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

21 V kaphatnánk az élettől? Magda: /megadóan lehajtja a fejét/ Sándor: Hát itt maradnatok,ugye? Magda: / igent int / Sándor: Reggelig? Magda: / igent int / Sándor: Drága! Drága! Magda: De most egyetlen percre ki kell hogy engedj a szobából. Sándor: /Kicsit meglepetten néz rá, aztán/ Kiengedjelek? / Előveszi a zsebéből a kulcsot, de mielőtt átadná, egy gsasaá^/ gondolkodik/ De visszajössz? Magda: Hát hogyne. Hová mehetnék? A szálloda ajtaja zárva. Nem kelthetek feltűnést azzal, hogy éjfélután kinyittatom. Sándor: De nem mégy be például a bátyádhoz? Magda: Nem. Csak nem mondhatom meg neki, hogy rámtoxtél. S ándo r: Emmáho z? Magda: Isten ments. Akkor már inkább veled maradok. Sándor: Édes. Tessék. / Átadja a kulcsot/ Magda: / felnyitja az ajtót, kilép a folyosóra, aztán be a baloldali szobába. Magára csukja az ajtót, felgyújtja a villanyt, boldogan nevet/ Sándor: /Szétnéz a szobában, aztán kezébe veszi az ágyon fekvő kék selyem inget, mosolyogva simogatja/ Emma: / pizsamában a folyosón jön. A 19-es ajtó előtt megáll, kopog, súgva mondja/ Sanyi! Alszik. Nem lenne kedve egy