Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

22 kicsit sétálni. Olyan szép holdvilág van. / kinyitja az ajtót/ Parancsolj édes./ Beinvitálja am szobába, beteszi az ajtót/ / zavartan/ Ez a te szobád. Ugylátszik eltévesztettem... Miért. Kinek a szobáját kerested? A....a magamét.... A folyosó másik vegén van. Odavezesselek, drágám? Nem,Odatalálok. Nem is értem, hogy téveszthettem el. Szervusz./El/ "Jé ^éjszakát. /fel-alá jár a szobában, most már türelmetlen, kinyitja az ajtót, kinéz, a távozóban levő Emmát meglátva,visszaugrik. Gondolkozik, egyszerre ijedten homlokára csap,most jött rá, hogy hova tűnhetett Magda. Kisiet. Lenyomja a kilincset, aztán halkan kopog/ Nyissa ki az ajtót. Jöjjön onnan ki. / vidáman/ Majd reggel. Jó éjszakát! /Az ágyról felveszi Sándor pizsamáját, eloltja a villanyt, a sötétség vagy esetleg a kinyitott szekrényajtó védelme alatt felveszi a pizsamát, lefekszik az ágyba/ / visszament a másik szobába, bosszúsan fel-alá járkál, dühösen lerúgja a cipődét, leveti az ingét, az ágyról felveszi a Magda kék selyem hálóingét, bosszús az arca, aztán a tükör elé áll, elneveti magát, lefekszik az ágyba./