Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

2o V valami, örülök neked.... Sándor: Látod ez kedves. Magda: És várom és remélem, hogy ebből a jóleső melegségből, amivel rád gondolok, szer ele lesz. Talán már nemsokára el fogom neked hinni, hogy szeretsz és el fogom hinni magamnak, hogy szeretlek. Sándor: Nekem máris elhiheted, hogy nagyon szeretlek. Magda: Az erőszakoskodással csak elijesztesz magadtól. Kedves légy hozzám, gyengéd és jó, nekem ez kell. Tudnál ilyen lenni.? Sándor: Hiszen én ilyen vagyok, De ha szavakban, szerelmes frázisokban várd tőlem a gyengédséget. Ne több-e az, ha igy megsimogatom a hajadat, ha átölellek...? / szabadulni akar/ Ne! ....ha megcsókollak,,, Nem engedem! És ha mégis? Pofonváglak. Annyit megér./ Megcsókolja. A lány eleinte védekezik próbál, aztán átengedi magát a csóknak. Csók után Sándor a lány elé tarja az arcát, mint aki a pofont várja/ Tessék! Miért nem ütsz pofon? Magda: / kicsit szédülten a csóktól/ Mert..most már nincs erőm hozzá. Sándor: Magda, édes, hát ugye meggyőztelek, hogy nekem van igazam. Ugye belátod, hogy nincs mire várnunk, nem szabad magunkat megfosztanunk ettől az éjszakától, aminél szebbet úgysem Magda : Sándor: Magda: Sándor: Magda: Sándor :