Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

- 68 Rose: Kapitány: Rose : Felügyelői Kapitány: Rose« kámi Jól van tubikám! Brávó I /erőre kap szilajul/ Hol van? Nem látomI Aörül akar nézni. Befogják a szemét, erővel hátratámasztják a széken/ / a rendőrhöz/ Orvost! /Az Írnok asztalához megy, amelyen vizes butélia van, tölt ogy pohár vizet./ /vergődik az emberek keze között. Nem sikoltva, inkább valami nyomott, gyötrelmesen monoton hangsúllyal/ Úristen! Úristen! Úristen... /Roeehoz/ Most emlegeti az Istent? Akkor jutott volna az eszébe, amikor kellett, /nagy energiával, rendreutasitóan/ Ne bölcselkedjünk, kollegám. /Odamegy Rosehoz, vizzd kínálja./ /mohón nyul a pohár után, de nem tud inni, a foga kocog az üvegen. Elejti a poharat. Kétségbeesetten, mintha nála keresne menekülést, előrehajlik a széken, de belekapaszkodik a kapitányba. Hangosan/ Jézusmériám, Jésusmáriám! ! ! /Természetes, hogy a lefolyt dialóg nagy része inkább arra volt, hogy képekre lehessen beosztani. Meg kell mutatni Plntot a börtönében; a gavallért a csirkefogók között. És főképen Rosat êa a poffőrt, akik eleinte egyszerűen a kihallgatásukra várakoznak a folyosón, a berendelt tanuk között. Igen kényes és fontos művészi föladat, ahogy a gyilkos-pár, néhány finom játékkal először csak a néző számára, árulja el belső bűntudatát. Az ilyesmi feszültebb dolog, és nem is csinálták még annyit, mint a rendes "ki a gyilkos" históriát. Azonkívül pedig