Hunyady Sándor: Kártyázó asszonyok; Q 2050

б, sen belép, ugy látja, mintha a házaspár szerelmes enyeigés után rebbenne szót. eg lepett en bizalmaskodva vigyorog./ kavarok?! - Nem tehetek róla... /bókol Löné relé/... a királyné megengedte, hogy mindenhová benyithassak a palotájában !.. ./Magyarázólag balfelé fcnt/.. .Arról jöttem, a bizalmasabb ösvényem! /Miután kezet csókolt a háziasszonynak,/ Vezér: /fanyarul/ ьреп jókor jött! - Кülőmben tudja Isten, mi történik itt! Jenő: Ohl.. .Gratulálok! /ltÖnéhez./ A királynőnek még szandál van а .йитямкяфст* lábacskáján! - Pedig ón azért jöttem, hogy - amint megbeszéltük - elkísérjem a fogtudorhoz! Rönó: /a férjéhez/ Na, itt van Jenői 0 látta! - ..ondja ^eg Ő, hogy tehettem- e egyebet?! jenő: Azzal a hölggyel? - Este? - /л vezérhez fordul./ A vezér büszke lehet házának asszonyára! Olyan bájjal és méltósággal viselkedett, hogy élvezet volt nézni! - Magának az áldozatnak sem fájhatott túlságosan a műtét! - Az én jósá gos királynőm /ч önére néz/ chloretlilel végezte, kéjgázzal, Böné: /a férjéhez/ Na látod! Jenő: /a disszertációk hangján/ Ámbár, ha pedánsak akarunk lenni, talán nem is mondhatjuk arra a hölgyre, hogy "áldozat

1

1. Az a házaspár, ugy, ahogy van, szerfölött gyanús társadalmi jelenség! - Er^em egész télen át nyugtalanítottak! - IIa valahová együtt voltunk meghiva, mindig Idegeskedtem, hogy egyszer csak eltűnik a bundám az előszobából!