Hunyady Sándor: Kártyázó asszonyok; Q 2050
27. I I I Betűről-betűre Így volt I Ügy kezdődött a dolog,hogy óriási rössel indult a Ispjárásom ! Zártam, figurát csináltam, zsôhsrt emeltem 1 Nagy pluszba kerültem az első tiz nercben... Megjegyzést tettek. Visszafeleltem! szó szót követett... /szünet/... erre megtörtént I Török: /mintha hirtelen herekedt volna/ Kik voltak ott ?! Éva: Rajtam ktvül hárman ültek a nartihan. Röné, Adél,Piri! $e Rönének gibiceit egy Jenő nevü férfi, akinek nem tudom a vezetéknevét. Török: Ai a Jenő, aki mindenütt vendég ? Éva: Igen ! - Amikor inzultáltak, megkértem ezt a Jenőt, hogy kísérjen haza, mert irt óztam az ajtón egyedül kimenni J Török: Tisztességepen vipelkedett az uton ? Éva: Nem kísért haza. Török: Mi ? áva: Nem akart. Török: /csaknem örvendezve/ Nahát, ezt a fráte t fölpofozom J Akárhol ! Ahol előpzör találkozom vele ! - Szt tec sül et szavamra igö r e® j Éva: Ismered ezeket az asszonyokat ? - Ezek ma reggel már hétkor fölkeltetik magukat, hogy elég korán körtet el efonálh ássák a várost I Török: /tüzes eisz&nteégp.al/ Na de én is felköltetem magam ! /határozottan/ Még ma édes fiam, karonfogva elmegyünk minden helyre, ahol osak az ismeréseink szoktak mozogni. Revolvert teszek a zsebembe ! ás ha valaki görbén merne rádnézni... Vérfürdőt csinálok I Várfürdőt I Évái Meg sem kérdezed - i R a*at mondtak-e ? - Hátha csakugyan ha mi ekártyás vagyok í
