Hunyady Sándor: Kártyázó asszonyok; Q 2050

28. Török: íva: Török: 'va: Török: Török: áva: /először meghökken, aztán nagyon gyöngéden/ Ez engem ebben a pillanatban nem érdekel, drágám. - Most ceak arra gondolok, hogy milyen borzasztó lehetett kimenni abból a szobábóll - szinte látom a hátad, ahogy eltűnik az ajtóban... amint egyedül lemágy az üres léioeőn és a kapu alatt osöngetpz a házmeeternek. /háláenn/ Köszönöm I Sz nagyon jólesett 1 Kzért rögtön megnyugtatlak 1 - Ne félj, nem vagyok eipieta I Mindig korrekten játszottam,mint egy angol lord J Még azt eerc csináltam soha, ami nőknél bevett szokás, hogy megpróbáljak belepillantani a szomszédom lapjába J /mégis osak nagyon megkönnyebbül, boldogan/ Na látod, eziveat Undok rágalom volt az egész 1 Azért mégse érzem magam bűntelennek I Furdal a lelkiismeretINam oealtam I Nem kellett 1 Volt épen elég, másféle fórom I /Kiféle fórod ? Ami abból származik, hogy én szegény vagyok és akikkel kártyáztam, mindig gazdagok voltak I Kiválogattam őketl Ezért fogadtam el annyi meghívást ! Hogy Jóformán alig lehettünk együtt esténként I tn voltam a lump I Nem te 1 Járkáltam ezek közt a pénzep emberek kőst, mint agy gengpzter,mint egy pr^'t kereső farkas a baromfiudvaron. Akármilyen ravaszok és mohók, nekik mégis omk könnyelmű szenvedély volt a játék, énnekem pedig Józan üzlet I Kz behozhatatlan előnyl Inkorrektség volt kihasználni ezt I De mire kellett a pénz ? Miért nerc szóltál inkább nekem ?I Mindig adtam, ha szóltál. N art akartalak terhelni. Főleg csak azért kértem néha valamit,hogy meg ne sértődj ! N«kec! sejtelmed Finos róla.