Hunyady Sándor: Kártyázó asszonyok; Q 2050

26. íva: Tűrök; Török; §vaí Tör ök; tvai Török; 3va: szerencsés lennék, vagy szabályos kárty«ezoba töltelék, aki este kel föl és rep eli^ kiüli a mindennapi ti z pengéjét 1 De én beleőrülök, annyit raup zá j csak agy mellékeeen dolgoznom I Szépreményű, divatos fiatalember vagyok 1 Férj ! ... /szenvedélyes önváddal/ Férj ?!! - F.gy daxlit nem volna szabad rám szabadítani I Azt sera tidnám tisztességesen eltartani 1 /halkan/ El akarsz hagyni ? /melegen/ Téged elhagyni, drágám I? - Hogy jut ilyesmi az eszedbe ? - Csak arra gondolok, hogy ha ráiransz, vagy ha nagyon elzüllök, hogy csönd sen félreállok az utadból. /görcsös sóhajjal/ Legjobb, hn elhagysz I Gyalázatos szörnyeteg vagyok 1 /pillanatnyi szünet után - rémülten/ Csak nem azt akarod bevallani, hogy - megcsaltál ?I /elsuhanó, meleg mosoly után/ Hem tudnálak megcsalni, drágám I... /Megkeményedik a hangja/ De bepiszkollak I *lem érdemlem meg, hogy a neve ot viseljem I /türelmetlenül/ De miért ?! Gyerünk már, a teremtésit ! Hadd hallom, hogy miért ?ll /к felesége mellé ül, megfogja az állát, fölemeli az arcát, a szemébe néz./ /egy kis küzdelem után erét vesz magán és, amennyire lehet, száraz tárgyilagosságnál/ Hekem, ma, emberek előtt, azt vágták az arcomba, hogy hamison kártyázom. Äs Röné kiutasított a házából 1 Mert nála tőrt ént. Vacsora után. Römizés közbe n.. • /elengedi az apszony állát, föláll, hosszú csönd után/ Lehetetlenség ! /most már önkinzó részletességgel/szinte élénken/ De igen I