Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347
- 26 ember elhirtelenkedte a dolgát, mert csak az járt az eszében, hogy a kereskedő, akinek az^ ékszerei eltűntek az ő sógoba: mejd elválik, hogy lyukas-e a törvény és hogy a király, aki jól tudja, hogy alattvalóinak engedelmességét és hűségét igazságos banásmóddal kell megfizetnie és aki bizonyosan a legkisebb alattvalójának akar legkevésbé adósa maradni: nem tömi-e be a törvény hézagait. De ez mind csak hiábavaló beszéd! Az a fiu éppen olyan kevéssé i kerül ki tisztán ebből a pörből, mint az anyád élve a sirjából. Ez a dolg már nagyon reménytelen, ezért ne felejtsd el te, hogy mivel tartozol nekem, te tartsd meg az esküdet, hogy nekem ne kelljen megtartanom az enyémet! /indul, de megint visszafordul/ Ma este, csak későn jövök meg, meglátogatom az öreg fakereskedőt a hegyen. Ez az egyetlen ember, aki most is ugy néz rám, mint azelőtt, mert még semmit sem tud a gyalázatomról. Eüket az istenadta, s ha valaki el akar neki mondani valamit, belereked a nagy kiabálásba, de akkor is visszájárul ért mindent és azért is nem tud meg soha semmit, /el/ Második jelenet. Klára: /egyedül;/ Oh Isten! Oh Isten! Irgalmazz annak az öreg embernek! Végy magadhoz engem! Rajta már csak ez segithet! Lásd, a nap olyan aranyosan fénylik az utcán, hogy a gyerekek kapkodnak utána, a madarak ide-oda röpködnek, füvek és virágok friss.erővel nőnek a magasba. Minden él, és élni akar s ebben az órában ezer beteg ember reszket e•lőtted, oh halál; aki még a szorongó éjszakában téged szólított, mert nem birta elviselni kinjait, megint lagynak és enyhének találja ágyát,- de én téged szólítalak! Kiméld meg őt, akinek lelke leginkább borzad tőled, adj neki annyi haladékot, a mig a szép világ megint sivár és puszta lesz, végy engem helyette. Nem fogok borzadni, ha jéghideg kezed felém nyúl, megragadom bátran és olyan örömmel megyek veled, ahogy még ember fia nem ment soha veled. Harmadik jelene t. Wolfram kereskedő: /belép/ Jó napot, Klára leányasszony. Édesatyja nincs itthon? Klára: Éppen most ment el.
