Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 27 Wolfram: Eljöttem - - az ékszereim előkerültek. Klara: Oh apám, bárcsak itt volnál! Itthon feledta a papaszemét, ott van! Bár észrevenné és visszafordulna! De hát hogyan? - Hol? Kinél? Wolfram: A feleségem, - mondja meg őszintén, leányasszony, nem hallott maga is válami furcsát az én feleségemről? Klára: Hallottam! Wolfram: Hogy - /a homlokára mutat/ Ugy-e bár? Klára: Igen, hogy nincs helyes esze. Wolfram: /kitörve/ Istenem! Istenem! Minden hiába: Aki cselédet egyszer a házamba fogadtam, sohse bocsátottam el többé, mindegyiknek dupla bért adtam, minden mulasztásra szemet hunytam, hogy a titoktartásukat megvásároljam, és mégis - oh azok a csalfa, hálátlan teremtések. Oh szegény gyermekeim! Csak a ti kedvetekért titkoltam! Klára: Ne szidja a cselédeit! Azok bizonyosan ártatlanok! A mióta a szomszéd ház leégett, s felesége a nyitott ablakon keresztül kacagott és tapsolt hozzá, sőt kipuffadó arccal fujt a tüz felé, mintha még szitani akarta volna; azóta csak kettőt gondolhatott az ember, hogy vagy gonosz, vagy őrült. És ezt százan is láttak. Wolfram: Igaz! Ha már az egész város tudja bajomat, ostobaság volna, ha megígértetném, hogy nem adja tovább. Ide hallgasson! A lopást, a melyért a bátyja börtönben ül, az őrültség sugallta. Klára: 'Tulajdon felesége! Wolfram: Régóta tudom, hogy ő, aki azelőtt a legnemesebb, a legirgalmasabb lélek volt, gonosz és karörvendő lett,hogy ujjong és örül, ha szemeláttára valami baj történik, ha a szolgáló eltör egy poharat vagy megvágja az ujját; de hogy holmikat is eldugdos a házban, hogy pénzt elrejt, papirokat szaggat szét, erre sajnos,, későn jöttem rá, csak ma délben. Lepihentem az ágyamban, s éppen el akartam aludni, egyszerre csak észreveszem, hogy halkan közeledik felém, élesen néz rám, hogy vájjon alsuom-e már? Jobban lehunytam a szememet, mire mellényemből, melyet a szék támlájára akasztottam volt, kivette a kulcsot, kinyitotta az irószekrényt, kihúzott onnan egy tekercs aranyai, a szekrényt újra bezarta és a kulcsot vissza-