Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 25 A tiszteletes ur, aki tegnap eljött hozzám, mint részvevő lélek ugy véli bat, hogy minden ember csak magamagáért állhat helyt és nem másért, és hogy keresztényietlen kevélység az bennem, hogy a fiamért is én akarok felelősséget vállalni; hisz ilyenformán Ádám apánk is csak ugy szivére vehetné, mint én. Uram, szivesen elhiszem, hogy a patriarka békességét a paradicsomban nem zavarta mégha valamelyik késői dédunoka gyilkolásra vagy rablásra adja magát, de nem tépte-e a haját Káin miatt? Nem, nem, ez több a soknál. Néha szeretném az árnyékomat megnézni,hogy nem lett-e feketébb? mert mindent, mindent el tudok viselni, bizonyságát is adtam, csak a gyalazatot nem. Tegyetek a nyakamra, a mit akartok, csak ne messétek át az ideget, a melyik összetart engem. Klára: Apám, hiszen Károly nem ismert be semmit és nem is találtak nála semmit. Antal mester: Miről jó az nekem? Bejártam a várost s a korcsmákban tudakoltam, hogy mivel tartozik, többre megy az, mint a mennyit a legközelebbi fertályesztendő alatt kereshetett volna nálam, még hogyha háromszor olyan szorgalmas lenne is, mint a milyen. Most már tudom miért dolgozott mindig két órával tovább, mint én, miért kelt föl mégis mindig korábban, de végre belátta, hogy ezzel sem segit magán, vagy mar megmnta a fáradságot, sokallta a munkát s a mikor alkalom kinálkozott, megragadta. Klára: Mindig a legrosszabbat hiszi Károlyról, mindig is hitte! Nem emlékszik már, hogy Antal mester: Ugy beszélsz, a hogy az anyád beszélne, én meg ugy felelek, a hogy neki szoktam: nem szólok semmit. llára: De hátha mégis fölmentik? Ha megkerülnek az ékszerek? Antal mester: Akkor fiskálist fogadnék s utolsó ingemet is odaadnám, hogy megtudhassam, van-e joga a polgármesternek egy becsületes ember fiát börtönbe záratni? Ha van hozzá joga, az előtt én is meghajolnék, mert ami mindenkivel megtörténhetik, abba nekem is bele kell nyugodnom és ha szerencsétlenségemre ezerszerte drágábban kell megfizetnem, mint másnak, igy rendelték és ha az Isten sujt le rám, összekulcsolom a kezemet és igy szólok: Uram, te tudod, hogy miért. De ha nincs hozzá joga és az az aranyláncos