Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 21 Egy szolgáló: /belép, levéllel; Klárához/ Leonhard pénztáros úrtól, /el/ Antal mester: Akár el sem olvasd! Nem kellesz neki többé! /tapsol/ Bravó, gazfickó! Klára: Igen! Igen, Oh istenem! Antal mester: Hadd menjen! Klára: Apám, apám, nem lehet! Antal mester: Hem lehet? Nem lehet? Mi ez? Te talán A két törvényszolga visszajön. Adám: /kajánul/ Keressen és találni fog! WSSäiSiiiff- /Ádámhoz/ Mi jut eszébe? Hát ma történt? Ádám: Fogja be a száját! /mindketten el/ Antal mester: Károly ártatlan és te - te Klára: Apám, megrémit! Antal mester: /kézen ragydja, nagyon szeliden/ Ldes lányom, Károly mégis csak kontár, hiszen csak az édes anyját ölte meg*, hát az is valami? Apatok még életben van! Segits neki, nem. kivánhatod, hogy mindent egymaga csináljon, te add meg nekem a kegyelemdöfést, a vén fa még elég markos, ugy-e bár, de már inog, nem nagy fáradság lesz kivágni! Nem is kell fejsze után nyúlnod! Csinos az arcod, még sohase dicsértelek, de ma kimondom, hogy bátorságot és bizalmat ötsek beléd, szem orr, száj bizonyosan tetszeni fog, légy - hiszen értesz engem, vagy mondd meg, mert nekem ugy rémlik, hogy már az vagy! Klára: /csaknem őrjöngve, karjait fölemelve a halott lábához omlik és kiabálva, mint a gyermek/ Anyám! Anyám! Antal mester: Fogd meg a halott kezét és esküdj meg, hogy az vagy, akinek lenned kell! Klára: Esküszöm - neked - hogy - én - soha - sem - hozok rád - szégyent. Antal mester: Jó! /fölteszi kalapját/ Szép idő van. Hát kezdődjék a vesszőfutás, egyik utcán föl, a másikon le! /el/ /Függöny/