Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 22 Második felvonás Szoba az asztalosmester hazában. 51ső jelenet. Antal mester: /fölkel az asztaltői/ Klara: /le akar szedni/ Antal maester: Már megint nem eszel? Klara: Jóllaktam, apám. Antal mester: Seramiből. Klára: Már ettem a konyhában. Antal mester: A kinek nincs jó étvagya, annak nincs jó lelkiösmerete. No, majd elválik! .Vagy méreg volt a levesben, a hogy tegnap álmodtam? Szedéskor véletlenül egy kis bürök keveredett a zöldség Közé? Akkor okosan tetted. Klára: Mindenható isten! Antal mester: Bocsáss meg, - én - eredj a pokolba, ezzel a sáppadt, szenvedő ábrázattal, a mellyel a Megváltó anyjat majmolod! Piros legyen az arca annak, aki fiatal! Agy van csak, a kinek jól illenék, ha ilyen arcot vagna, de az nem teszi! Hej! Pofont mindenkinek, aki a fogat szija, ha megvagta az ujjat. Ahhez többé senkinek sincs jussa, mert itt áll egy ember, aki, de - az öndicséret bűzlik,- mit tettem én, mikor a szomszéd be akarta szögezni az anyád koporsóját. Klára: Kiragadta kezéből a kalapácsot, maga szögezte rá a födelet és igy szólt: ez az én remeklésem. A kántor, aki a gyerekkórussal az ajtó előtt éppen a halotti dalt éne> kelte le, azt hitte, hogy megbolondult. Antal mester: Megbolondultam! /nevet/ Megbolondultam! Igen, igen. Az az okos fej, aki magamagát fejezi le, ha itt az ideje. IJfey látszik, az én fejem - nagyon is erősen - áll, mert különben - Az ember itt gubbasztott a világban, azt hitte, hogy valami jő helyen ül a kemence mögött, a mikor egyszerre világot tesznek az asztalra és tessék, hát rablóbarlangban vagyunk, minden oldalról elkezdődik a piff-paff, de nem árt meg, mert szerencsére, kőből van a szivünk. Klára: Bizony, apám, ugy van! Antal mester: Mit tudsz te arról? Aizt hiszed, hogy velem együtt neked is van jogod átkozódnod, mert az Írnokod megugrott? Hát majd egy másikkal mész sétálni vasárnap délután, egy