Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 12 szavamat? Születésnapjára egy uj öltözet ruhát Ígértem neki, igy hát alkalmam volna, kitapasztalni, hogy örül-e a tanulékonyságomnak! De hát az előitélet! Az előitélet! "n nem szegem meg a szavamat! Leonhard: Talán nem érezte jól magét. Antal mester: Meglehet. Csak a feleségemet kell megkérdeznem, bizonyosan azt felelné, hogy beteg a fiu. Mert mindenről a világon igazat mond a fe'leségem, csak éppen arról a gyerekről nem. De ha nem beteg is - a mai fiatalság nálunk öregeknél abban is különb, hogy mindenütt tud ájtatoskodni, akár a madarászaton, akár sétán, akar pedig korcsmában. "Miatyánk, ki vagy a mennyekben." "Adj Isten, Péter, ott leszel-e este a táncban?" "Szenteltessék a te neved!" "Jó, jó, Katim, csak nevess, majd elválik!""Legyen meg a te akaratéi" "Vigyen el az ördög, még nem vagyok megborotválkozva!" Ás igy megy ez végig, s az áldást is ő maga adja magának, mert hiszen mi is csak emberek vagyunk, mint a lelkész, s miért lakoznék több erő a fekete kabátban, mint a kék zubbonyban. Nincs is kifogásom ellene, sőt ha a hét könyörgést hét sörös pohárral váltogatják is, - hát aztán, senkinek sem tudom bebizonyitani, hogy a sör meg a vallás nem férnek meg egymással, s talán lesz olyan divat is, hogy az urvacsorát igy veszik magukhoz. Az ilyen magamfajta vén bűnös, persze nem tud az ilyen divattal haladni, én az áhitatot nem tudom az utcán elfogni, mint valami cserebogarat, nekem a verebek meg a fecskék lármája nem pótolja az orgonaszót. Hogy a szivem fölemelkedhessék, hallanom kell, hogy becsapódik mögöttem a vasalt, nehéz templomajtó, s azt kell hinnem, hogy a világ kapuja zárult be, hogy azok a magas, komor falak, a keskeny ablakok, amelyek az élet nevető, szemérmetlen világosságát csak homályosan eresztik át, mintha megszűrnék: összezáródnak körülöttem és a messzeségben látnom kell a csontvázkamrát, a falba illesztett halálfővel. Hát... Leonhard: Antal mester nagyon is akkurátus. Antal mester: Hogyne! Hát hogy is ne! Ás ma, mint becsületes embernek, be kell ismertem, hogy nem is ugy áll a dolog, mert a templomban elhagyott áhitat, mert az az üres hel

v ott mellettem, bosszantott, és odafönt a kertben, a körtefa