Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 13 alatt, az ahitatom újra visszatért. A pénttaros ur csodálkozik? Lássa, szomorúan és leverten jöttem hazafelé, * mint akinek a termését elverte a jég, mert a gyerek olyan, mint a gabonaföld, az ember beleveti a jó magot és gaz burjánzik ki rajta. A körtefa alatt, ammelyet lerágtak a hernyók, megállóttarn. - Bizony, - gondoltam magamban az a fiu is éppen ilyen, kopár és üres. Egyszerre ugy éreztem, hogy nagyon megszomjaztam és hogy okvetlenül a korcsmaba kell mennem. - Csak amitottam magamat, mert nem azt a pohár sört kivártam, meg, hanem meg akartam keresni és ki akartam szidni a fiút, mert bizonyos voltam,hama, hogy a korcsmában minden esetre megtalálom. Már indulni akartam, a vén okos körtefa egy zamatos körtét hullatott a lábamhoz, mintha azt akarta volna mondani: nesze te szomjas ember, amiért olyan gyalázatósan összehasonlítottál, a te haszontalan fiaddal. Észbe kaptam, beleharaptam és bejöttem a házba. Leonhard: 'Tudja-e, hogy a patikus csődöt fog mondani? Antal mester: Mi közöm hozzá! Leonhard: Igazán semmi köze hozzá? Antal mester: Van! Jó keresztény vagyok. Annak az embernek sok gyereke van. Leonhard: Es még több hitelezője. Valahogy a gyerek is hitelező. Antal mester: Jó annak, aki se gyereke, se hitelezője neki. Leonhard: Én azt hittem, hogy Antal mester is Antal mester: Azon már rég tul vagyunk. Leonhard: Antal mester óvatos ember. Bizonyosan behajtotta a pénzét, mihelyt látta, hogy annak a méregkeverőnek rosszul kezd állani a dolga. Antal mester: No hát attól ugyan nem kell félnem, hogy a pénzem odavész, mert már rég odaveszett. Leonhard: Mesebeszéd! i Antal mester: Való igazság! Klára: /benéz az ajtón/ Szólitott apám? Antal mester: Csengett a füled? Terólad még nem'esett szó. Klára: Itt a hetilap!/el/ Leonhard: Antal mester filozófus!