Szigeti József: Rang és mód; Q 1322

14. Coralin\comtesse narancs, vagy mirtus koszorút viselt-e menyegzője alkalmával? én vesztettem s miután a fogadás dija egy szál"" rózsa volt \ ennél fogva! Glariss: Ah az egy szál rózsa ugyancsak kinó'tte magát. \ I Báró: Bocsánat! - A mai estélyt épen alkalomszerűnek véltem* - ha ugy am még meg nem eïjoztettem valaki érdesebb által. Glariss : Ah, édês báró, \ugy látszik azt akarja, hog; bókot mondjak önnek, most azért s em;\ ha nem hiúságát azzal büntetem, meg, miszerint kényszeríteni fogom, hogy az én társaságommal legyen kénytelen megelégedni, miután leányom toilettejóvel foglalkozik. • Báró: A méltóságod társás ágánál előttem becsesebb semmi sem lehet. Glariss; Ah, most on bókol no ez mar helyesebb! /:leültet$ de 'a leányom meghallott; volm f \ a lka Ima s int/ félt'kény lenne ezen nyilatkozat miatt. \ x Báró: /zavarral:/ Ah, őmyysága előtt bizonyosan sokkal jelentéktelenebb egyéniségem, hogysem'

1 nyilatkozatom előtte figyelmer gerjesztene. Clariss: Lám lám! most meg a tulszer'nyt játsza, v gy talán leányom titkát akarja belőlem kicsalni? ah, nem- hem - nem leszek szegénykémnek áruló ;'a J Báró: /.-félre, zavarr 1: Mit besz'l ez itt nekem? /:fönnen:/ Ugy his®em a legjobb esetben sem volna méltóságodnak semmi elárulni valója! Clariss: Kitudja? Vagy azt hiszi öVi, hogy 'le -in:'

о m nem viseltetik irántam bizalommal, nagyon téved, 'n nem a nnyire anyja, mint inkább bafcátliéja, ke be 1-b; r át né ja v gyoK, és biztos itom önt, bog leányomnak nincs eg:- gondolat ja vagy siivének egyetlen érz'se, melyet megőrz-'s végett ne én reám bizn,' . Báró: Eszebint méltóságod maga tudhatja, hog" nincs semmi elárulni valói /:fészkelődve, félre :/Mit akar ez itt énvelem. Clariss: Ah ön faggat, j óbba nm'mondva csak játékot' üz velem, ah menjen, menjen! önök férfiak már észre szokták venni tzt, mielőtt még a szegény nő magát elárulva képzelné! Báfó : '/.-félre:/ Jaj istenem, de érthetőn adja ! már most mit feleljek? Glariss : f 'ire:/ Nem felel, együgyü volna, /:fenn:/ Uracskám, ön nagyon szórakozottnak látszik, - vajjón hol renkednek most gondolatai? Báró: /.-félre :/ Tessék, ugy val'l. t, akár egy spanyol inquisitor! /:fönn :/ Ah, nagy s '•§ valób n ig z<- van, az én gondolataim nagy, igen nagy tért futottak be, üldözve a végzetet, ostromolva a társadalmi éht nemtelen törv'nyeir, melyek gyakran b'írmily véghetetlenül sajnáljuk, de majdnem lehetetlenné teszik, hogy sziveink forró hí j lámát követelhessük, és ott leljük fel életünk boldogságát, hol az részünkre tal án egyedül föltalálható voln , - no rem'1 lem ezt с s ,k megértette. Clariss: Eh, mit! Komoly akarat gyakran sikerrel ostromolja meg a lehetetlent isi Báró :\ /:za verrai : "/• Igen, igen, csakhogy fájdalom, vannak esetek, h •; vérző szivvel bár, de el kell csüggednünk kétségbe kell esnünk, a siker lehetősége fölött / : félre :/ Csak szabadulhatnék már!