Armont, Paul – Nancey, Nicolas: A zebra; Q 1286

- IIA GENICOUR?: Pszt! Me zavard! Most jött transzba. RAYMONDS: Ugyan! Ezt sose fogod elaltatni ! CHAUSSETTE: Dehogyisnem! Máris alszom. RAYMONDE: Chaussette or, ebből elég volt mára! GENICOURT: Jől van Chaussette, hagyjuk mo3t abba, majd később folytatjuk... CHAUSSETTE: Igenis kérem...megjegyzem nár éreztem valami különöset...Később folytatjuk... leg tetszik látni kifogok egy szellemet...ha nem is nagyot egy kicsit mindenesetre, legalább egy olyan száz frankost. У'

/SL jobb 1./ RAYMONDE: Ne haragudj papa, de már nagyon nevetséges vagy ezzel a szellemidézéssel... GENICOURT: Jójő csak ne zsörtölődj ! Mióta ez urad utrakelt, olyan zsémbes vagy mint egy vénasszony. /Megnézi az óráját/ Kilenc óra. No gyerünk lefeküdni... RAYMONDS; Jő lesz ha hagyod már egy kicsit a szellemeket is aludni. GENICOURT: Jő éjszakát kislányom. /Е1 jobbal./ Jelenet. GILBERTE: /belép/ Mit szőlsz hozzá Raymonde, az a а1кА*нхЬсвк Rosenberger még mindig nem küldi a bundámat. RAYMONDS: Talán fázol? GILBERTE: Nem, de rögtön nyugatabb vagyok, ha itthon van a bunda...Akkor aztán a feje tetejére állhat az a csirkefogó... / RAYMONDE: Szerencsés természeted van. /Idegesen dobol az asztalon/«H/sgész .„ ,11 |ИМШЩ|1ШЯГП

ГПТ^

^ * éjjel le nem hoir/tan a szememet... GILBERTE: Én se, megnyugtatlak... RAYMONDS: Ha elgondolon..,Bizonyo3an k&ottokkal töltötték az éjszakát.. /Kitör/Nem tudom elképzelni, Vogy mit nyújthat többet egy effajta nő mint egy tisztességes. í^rt is я nen engedtél, hegy utánuk utazzak Périsba... GILBERTE: Ugyan, ugyan ne mondj már ilyeneket...Csak a régimódi bohózatokban fordul elő, hogy a tisz

tassées asszony elmegy könyörögni a