Armont, Paul – Nancey, Nicolas: A zebra; Q 1286
- 24 17. Jelenet. PRÉGGRBIN. BOG а Г ш~ ' "R j d~RA YMOND iï, GILBERTS, utóbb POLIGN Ш: Щ0§фз> uram... én... PfíÉÖORBIN: Gróf ur kérem, hallgasson meg. Р0ИСШДС: /magánlcivül/sö^ Végre én is Bzeretnék beszélni. Amióta itt «нкямшмвамашнмм vagyok, belém forrasztott minden szót. PRÉ GOBBIN: /megadja magát/ Parancsoljon beszélni. Többé nem fogok forrasz«мяимооматамввмМ tani. POLIGNAO: Précorbin ur, én azért jöttem ide, hogy fel világosi tást kérjek öntől. Egy névtelen levélben arra figyelmeztettek, hogy önnek méltóztatik az én nevemmel visszaélni. PRÉCORBIN: Gróf ur. POLIGN , ne tagadjon. jA zavar, amivel foldott, egész furcsa viselkedése úgyis eleget mondott. Mit jelentsen ez a komédia, ha szabad kérdeznem? PREGQRBIN: Gróf ur, mindent meg fogok magyarázni önnek, -n nős ember vagyok. POLIGN AG: Igen. РЯЁОСШШ: Télen-nvóron falun lakom. POLIGNAC: Igen. És...? PRÉGCRBIN: /félre/ És? És? Hicaeda^gpyÉP z^raór^ hogy <nem akar megérteni. /Hangosan és nyájasan/ Szőva^sáíksé gem van egy ürügyre, hogy időnkint Párisba menjek mulatni. Mégsem ért meg gróf ur. POLIGNAG: Nem én uram, egy szót sem. PRÉCORBIN: Pedig oly egyszeiü. Hogy feleségemnek mégindokoljam az én kis kiruccanásaimat, elhitettem vele, hogy az ön barátja vagyok ás repülő utjain elkisé rem önt a Zebrán. BOGARD: Bzóval valahányszor gróf ur fölszáll... > ». PRÉCORBIN: Én is egy-két napi kimenőhöz jutok. POLIGNAG: /nyugodtabban/ 3z az egész? De hát'nem tud ön más ürügyet találнищ .iiimgwwww^w»»«»«««ni a nagyságos asszony száraára. PRÉGQRBIN: Nem. Gróf ur elfelejti, hogy. előttti egész sereg férji generáció lejáratta az összes jó kifogásc
