Armont, Paul – Nancey, Nicolas: A zebra; Q 1286

- 23 PRÉCOHBIH: Da? àoha életemben nem voltara olyan nyugodt, mint most. GILBERTS: /Précorbinhez/ Ilm értem. Holnap reggel kellett volna találkozniok a gróffal és az most magukért jön. PRÉCQUBIN: Sz az, amit én sem értek...De hát tetszik tudni, a gróf furcsa ember. Különc! BOG ARD: /halkan Précorbinhez/ Na most végünk van. JULIETTE: /jelenti/ Jacques de Polignac gróf ur. /Н/ ' Hölgyeim... Uraim... PRDCORBIN: /ráveti magát, öleli, kezét szorongatja/ Jó napot kedves gróf... Hogy van...V Már egy hónapba, hogy nem láttam. Es a Zebra? Mit csinál mindig a mi kedves kis Zebrácskánk. POLIGNAG: /meglepetten/ De uram...bocsásson meg...én igazán nem... • —ни» BU BOCARD: /közbelép/ Van szerencsém gróf ur. Persze, hogy rám ода er. Én vagyok a Bocard, a Précorbin barátja. Igaz, hogy mindössze csak egyszer találkoztunk, de ön mégis kitűnően emlékszik rám, kedves .grófom. РЙВСОШШ: Szóval minden rendben? Holnap hajnalban indulunk. RAYMONDE: ВеЧаЙЭВве J^IÖmi;^^^^'^ ? ^ ^ PRÉCORBIN: Igazad van. Bocsáss meg. /Bemutatja/ Jacques de Polignac gróf ur, az illusztris repülő, a Zebra hőse...Hedauu-Précorbiű.' a felesé/ • gem,- hfadánb Bo cardOb BOG ARD: Az enyém! POIIGÍiAG: /meghaj lás/ Hölgyeim !. ../Précorbinhez/ Tulajdonképen azért jöttem ide, hogy megtudjam... PRÉCORBIN: Aözbevúg/ Tudom, tudora...4 miatt a bizonyos motorhiba miatt... Nem volnának szivesek a hölgyek minket magunkra hagyni a gróf úrral? POLIGNAC: De uram, én... /V f l^PRÉCORBIN: Azonnal kedves gróf.../A hölgyeket szinte kituszkolja az ajtón/ ойипмп.гтптгга»-.—

I'— A viszontlátásra hölgyeim. RAYMONDS: Nem értem az uramat.../Gilberte-tel egyiítt balra el./