Hennequin, Maurice – Coolus, Romain: Szerelem, ha megfogsz bennünket; Fordította: Komor Gyula; Q 1248

11.CAL /mosolyog/: Minthogy pedig ón mondtam előbb^ jdt önnek kell engednie. / Laberrac és Calicier el./ « 8. j-elenet. Tanchardné, Denise. TAN: Hallod-e, nézd csak kicsit a szemembe? DENISE / derűsen/: Akár nagyot is, kedv*3 nénike. 1Л:': Tudod-e, hogy ma olyan |оИ*<ге vagy, mint egy (özuksee baba? DENISE:Illik ezt tudnom? TAN:Igen, kicsikém, megengedem. DENISE /nagyon vidáman/: Akkor hát azért van, mert olyan czukros baba vagyok, a ki nagyszerűen aludt. TAN: Ezt már szeretem. Osokolj meg. ír gcsókolja/ Hátfmég^szereted a te kis nénikédet? DENISE: Hogyne, micsoda kérdés? TAN: s nem felejted el, hogy én neveltelek fel. edy DENIS-.: ^te^Aég hogyan, /újra megcsókolja/. v , > c , . , TAN: VL^s/k^tíMMS. .'s fol tudod /^nogy Az éh tolÜÁaWía^Wau*®**^ nagyon gyöngéd és odaadó szivet rejtegetek azok számára, a kiket szerel tek. DENISE: TAN: Egyébként eléggé bebizonyítottam. Ha nem hagytam el az apó'Л dat, ha nem. hagytalak el téged, amióta özvegy vagyok, ha bele mentem abba, hogy most már 10 év óta veletek vagyok, ez tisztán és kizárólag a te boldogságodért történt. Item virágjában, visszavonultam » világtél, merem ezt mondani, mert jól tudod, hogy épen 3D éves voltam, amikor elvesztettem a te kapitány nagybátyádat, a derek Tanchardot. зап a .'ár pedig épen 30 éves korában a asszony, megkérdeszhetsz minden szakértőt, -- azaz, hogy ne kérdezz kérlek senkit,— de kérlek, hidd el nekem, hogy nagyon *y**»g*Bf£voltam. DENISE: Elhiszem, minden itjfíTézíég nélkU3U<rHst is megdöbbentően fiatal, ' ondhatom, a legfiatalabb az egész házban. * TAN: Nahát persze! De szívesen cserélek veled. D© annyiygizonyos, hogy nem vagyok se^csuzos, se^könyvényes, jó a lábam, jó a szemem, vas » gyomrom, és clement az egészségem. Egy szóval, hogy ha a te életed most kezdődik is, az enyém még nincs bevégezve. ... Hát gyere