Hennequin, Maurice – Coolus, Romain: Szerelem, ha megfogsz bennünket; Fordította: Komor Gyula; Q 1248
10. /De ise megjelenik fent, azután Julia. Lejönnek a lépcsőn./ TAN: Ah, itt vannak a húgaira. Denise, Julia jertek, Laberrac ur 6 s Laberracné búcsúznak. DENISE: IIát igaz, nagyságos asszony, elmennek? LABNÍ: Bizony elmegyünk kisasszony, most mindjárt. DENISE: Tessék elhinni, hogy nagyon sajnálom. JULIA: /félre/: Milyen kedvesen hazudik. IABNÍ/Jul iához megy/: Ah kedves Bulinné asszonyom.... JULIA: Époly őszintén sajnálom, mint a sógornom. * LABNÍ: Lehet? hogy so Iß sem látjuk viszont egymást. Z- „ TAN: JSss ne mondjon ilyen BULI N/f élre/: Nagyon fc szép lenne, JULIA: Hagyjuk a szomorú gondolatokat ШХХШШ drága asszonyom. ? BULIíl/vigan/: Júliának igaza van, hagyjuk a szomorú gondolatokat. LABNÍ: A bucsu, az elutazás soha sem vidám. EULIN: De igen, ha az ember jól érzi magát, akkor minden vidám ós derUsI C&ét Ohé! TAN: Adrien! LABNÍ: Hát menjünk. Viszontlátásra drága nagyságos asszonyom. TAN: Viszontlátásra és Jó mulatást Perigordban. IABNÉ/Júliához/: Kedves asszonyom... JULIA: Kikísérjük. ТА II/ halkan Denisehez/t Maradj, beszélni akarok veled. LABNÉ/visfizajön/T Ha szívesen veszik küldünk maguknak szarvasgombát. JULIA: Ez azután a jő ötlet. Nagyon szeretea. BUI. akar nem, щ Шш Ы т^С sportoltam, MEtAsüa г 1-?» egomhrfit ЛЩ Ее ami a fo, nagyszerűién tudom megemészteni. Akár hiszik, /Uu Ы^eJuju^ ' dfl £Ш1л 'LJ í Л ír nem 9* IABNÍ r . t BOLIN« Ugy van, a hogy mondom. /Julia, Labné, Bulin el a fenéken,/ Gàl/Labcr raohoz a fenéköböl küszöbén/: Majd csak ön után kedves uram,/Amikor látja, hogy laberrac meg akar szólalni, gyorsan/: Fogadni mernék, hogy ön ic ezt akarta mondani. (ji^U IABERRAC: Csakugyan.
