Le Sage: Turcaret; Q 1219
—во M rki: /mégállitja/ Hohó! Ф ne* menjen el kérem, ómig nem üdvözölte Turcáret urat. Mme T: Ne tartson vissza márki, kér©* ne tartson vissza. Márki: Nyugalom, Brio ci, is kisasszony, innen úgysem mehet el, azt kijelentem. • - ' _ • \ Lov g: Ugyan marki... ne tartóztasd! Márki: Sbből nem engedek! Ha már mindkettőnket becsapott, bihhddnie kell! Heg kell csókolnia Turc ret urat. Bárónő: Kedves márki, kegyelmezzen neki. Hagyja elmenni... Márki: Minden könyörgés hasztalan... de az ön kedvéért bárónő annyit megengedek, hogy a hölgy Vénusnak maszkírozza magát, így t; 3 n nem ismeri fel a férje. Lisette: Hühs! Megjött Turcáret ur! Jscobné: Sbh- jobbkor! Mme T : Jaj Istenem! Bárónő: В trány.-az én házamban! Márki: Isteni mulatság! lo. jelen t. /tfoltak, Turcáret/ Turcáret: Asszonyos, kifizettem _ végr bjtőt, és ezzel az ügy... /észreveszi a húgát/ De mi ez! ... Kápráznak э szemeim? /észreveszi a feleségét/ Jóságos Isrenl... a feleségem! Márki: Azt hiszem régi ismerősökre t Iáit, Turcáret ur. Gondolom, már volt szerencséje e bájos grófnőhöz, kinek őszinte hódolója V gyok. a másik hölgy pedig... Jacobné: Bátyám! Turcáret: Hugóm! /félre./ Ki sz ххкы ördög hozta ők et ide? Márki: tón! Turcáret ur nekem köszönheti ezt a Kellemes meglepetést. Csókolja hát meg s drága tere' t -.seket ! Ó, milyen megrendült! Bámulom a testveri szeretet és házastársi szerelem mindent el3cprő erejét. Turcáret: /félre/ A nideg ráz ha сsas ránézek. Mme T: Jaj de utálom! Márki: Ne z V rtassál. o„ b t, drág hitvesek. Csókolják meg egymást. Tiz évi кфпувгс г ú elválás után ime most hadd lobogjon elemi erővel a láng, mit a viszontlátás öröme gyújtott szerelmes szivükben! Bárónő: /Turcaretnek/' Vérjtls nui éri ez a találkozás a kedves nejével, ugye? M'gértem, hogy most zavarban van. De mért haz dta magét özvegysnek? Márki: Érdekes, e kedv s felesébe is özvegynek adta ki mag t. ügyletszik- mindketten alig várják, hog:/ megözvegyüljenek.
