Le Sage: Turcaret; Q 1219

- 2o bárónő, mennyi rágalmat szórt önre ez az utolsó teremtés. /zt állitotte például, hogy ön és s lovag, engem a...bocsásson meg, drága...fejőstehenüknek tekintenek, és hogy ön azonnal túlad rajtam, каДО ha majd mindenemet о de aj ándéko zt a m. Bárónői Ó, a szörnyű perszónal T

utcaret: így mondta, szóról-szóre. Egy betűt sem tettem hozzá. Me icyxt юЁхк X Bárónő: Hogy tudott neki hinni, csak egyetlen pillanatig is? Tureeret: Nem tudom...Mindent elhittem, mindant, mint egy buta gyerek. Ó, miért is nem vettem észre, hogy hazudiki Bárónő: Megbánta már tévedését? Tureeret: Hogy megbántam-e?!.../térdre-teorul/ Bocsánatért, irgalomért esedezem! Bárónő: Keljen fel, uram. Megbocsájtok. He nem volna szerelmos, nem volna féltékeny. Az előbbi jóváteszi az utóbbit. Tureeret: Milyen jó ön. Milyen gyöngéd, be én...olyan durva... faragatlan... Bárónő: De Turcaret ur, ön komolyan azt képzelte, hogy egy nő egy percig is habozni tud 8 lovag és ön kőzött? Turcaret: Nem, nem, ezt nem képzeltem, csak...félek tőle... Bárónő: Mit tegyek, hogy eloszlassam félelmét? Turcaret: Távolítsa el a lovagot. Tegye meg, drága bárónő. En már tudom a módját. Bárónő: • Es mi lenne az? Turcaret: Állnást szerzek neki vidéken. Bárónő: Állást?! Turcaret: Mindig igy távolitomel az alkalmatlanokét. Ó, hány unokafivér, nagybácsi és férj jutott már igy igazgatói álláshoz! Az egyiket Kaneádábe küldtem ki. Bárónő: Turcaret ur, ön elfelejti, hogy unokafivérem, e lovag nemesember! Csak nem kivánje tőle, hogy