Meilhac-Halévy: Szép Heléna; Fordította: Karinthy Frigyes; Q 1196
- 25 Heléna: Bachis: Hexe na: Ettől tartottam! Nem fogadok. Azt fogja hinni, hogy a nagysága fél tőle. Hogy én, Léda leánya féiek? Kitől? Fogadul fogom hát, csak azért is. De előbb tanácsot яегеи: a mamától.- /А kép elé áll. Bachis és a rabszolganő el./ I. Heléna: Mert néma csókhoz nem kell szótár, Az erkölcs az ma ritkaság, Csak muzeumoan láthatók már, Erényes szende nagymamák, Anyám is ár-catian vala, la la la la la la la la, Midőn a hattyú szállt felé, EIduVojlo VOJ.TÍ tx Ubna,, La la la la la la la la. Hogy bűnös, ő nem sejtheté . Vénusz anyám, csak te tuaod talán; Mért futunk szédülten Szédülten a bün után?! II. Hiába is kerüld a flörtöt, Az ifjúság öreg hiba, Az Istenek közt sok az ördög, S a nő az mégis csak liba! Erős légy, mint egy vár fala, la la la la la la la la, Eredben mégis pezsg a vér, Biztos a bün diadala, La la la la la la la la, Mert ellentállni mit sem ér. Bachis: Heléna: Bachis: /Ének után/ ügy, most-erősnek érzem magam megint. A mama mindenben igazat ad nekem.Bachis! /Jön jobbról/ Parancsolj veiem, fe|edelemnő! Kéretem a herceget. /Bevezeti Parist, széket tesz elébe, aztán el balra/ llst'ti. —á> (c 4 3. Jelenet Páris: Heléna: Páris: Heléna: Heléna, Páris, majd Bachis. /Fesztelenül belép, monokli van a szemén/ Jó estét, herceg. Jó estét, szép asszony. Haragszik?
