Meilhac-Halévy: Szép Heléna; Fordította: Karinthy Frigyes; Q 1196

- 26 ­Páris: Hogyan mernék haragudni? /Szünet/ Heléna: Talán azért haragszik, mert megvárattam? Páris: Oh, ami a várást illeti, abban gyakorlatom van. Heléna: Ejnye, ejnye, milyen maliciózus. Páris: /Hirtelen/ Mondja asszonyom, tudja-e, mit jelent az, hogyha egy férfi elszánta magát valamire? És elhatározta, hogy az élete árán is eléri azt, amit akar? Heléna: No, ne ijesszen meg! Fáris: Azt nem. He talán foglaljon helyet. Szeretném, ha nyu­godtan meghallgatna. Heléna: Parancsoljon. /Leülnek/ Páris: Mint ahogyan a lapokban olvashatta asszonyom, abban a sze­rencsében részesültem, hogy Vénusz ideigérte nekem a vi­lág legszebb asszonyát— Amikor kegyedet megláttam asszo­nyom, azonnal tisztában véltem lenni azzal, hogy megtalál­tam azt, akit Vénusz nekem igért— De az az érthetetlen ellentállés, amit tapasztalnom kellett, mintha azt monda­nák, hogy négse kegyed a világ legszebb asszonya. Heléna: /Felugrik/ Igazán? Nagyon kedves. Hát akkor mit akar tőlem? Mit molesztál?Menjen és keresse! Biztosan meg fogja ta­lálni. Ajánlom figyelmébe Parthenis kisasszonyt, vagy a kis államtitkárnét, vagy talán az erényes Penelopét, vagy Niobét, aki telesírja a fejét, vagy mit bánom én, akár a Gracchusok öreganyját, az is nagyon szép nő, csak engem hagyjon békén. Tulajdonképpen mit akar tőlem? Hivtam én magát? Azt sem tudtam, hogy a világon van? Páris: /Türelemmel hallgatja, cigarettára gyújt./ Heléna: Hát mit ül itt? Kenjen, szaladjon már, keresse. Páris: Nem keresem, mert a felsorolt kitűnő hölgyek nem azok, akit nekem megígértek — Heléna: Hát akkor ki az?

Next

/
Oldalképek
Tartalom