Hall, Jan: Riadó Pont L’ Évéque-ben; Fordította: Székely György; Q 1097

-4 5Pochette: /óriási tömeg könyvvel érkezik. Szédülten nézi Pillát./ Billa: Ne bámulj, te hülye! Pochette: Mi már ismerjük egymást. l.görl: /Till 'hoz/ P. ke it easy, gőzben van. P

0chette: Megvan! Maga boldon. Maga a depressziv-mánikcís. Billa: Ki vagyok én? T^dja maga egyáltalán, hogy én ki vagyok? Pochette: Már a nyelvemen volt. Billa: Akkor nyeld le, te könyvmoly. Pochette: E„t azonnal vonja vissza, n államhivatalnok vagyok. Billa: És mit gondolsz, én mi vagyok? Pochette: Vigyázzon; én igazsgáíigyi ember vagyok. Pilla: Kacagnom kell. /nagyon hangosan/ A magadfajtát éa hűvösre szoktam tenni. 12.jelenet Voltak, N

0va Nova: / a bárból viharzik elő/ Halló, halló! /Bilióhoz/ Jóestét, öregem. Megint errefelé? Szabad lesz neked bemutatnom /mostantól tulartikuláltan beszél/ Pochette mlniszteriarark tanácsos urat, a páriszból érkezett igazságügyi ellenőrző bizottság tagját? Dg az urak talán már ismerik egymást? Billa: хт&хкке Széket kérek. /Gyorsan alátolnak eg et./ Pochette: Hát hogyne. /Novához/ E'lékszik még Pilla ur? Ez az ur csodálatosan hasonlít egy fegyencre, akit ön helytelen módszerrel sokkoltatott. Hát nem emlékszik? Billa: Egyáltalában nem. Pochette: Én Billa úrhoz beszéltem. N

0va; Tényleg, bizonyos hasonlóság - most hogy ig

у felhívta a figyelmemet - nem tagadható. /Billához/ Ma reggel mi ketten a fogházban egy fegyencet....majd máskor elmesélem, meg fogsz halni a röhögéstől. Billa: /Végre mindent megért./ Én ma nagyon rosszul érzem magam. Nova: Na hiszen nem sürgős. /Pochettehez/ De mit is akartam mondani Pochette ur! A miniszteri biztos ur már ör perce vár magira. ^ /Pochette meghajlik és gyorsan eltűnik a bárba./ 13.jelenet Nova, Billa Billa: Konyakot!