Raugul, Rudolf Davidovich: A színpadi arcfestés; Fordította:Balogh Pál; Q 709

zést adott arcomnak. Nem is tudom, hol, s mi, de valami megváltozott. Ami eddig nem volt világos, egyszerre kitisztult, s az alakitás, amelyről eddig éreztem, hogy nincs alapja, egyszerre megkapta azt, amiben már hinni tudtaqj. Ki tudná megmagyarázni ezt az érthetetlen és csodával határos lökést? Bensőmben valami megértett, megtelt Irővel, mint egy fakadó rügy,,, végül is felpattant a bimbó, kibújtak a fiatal szirmok és a napsugarak felé nyújtózkodtak....." "Ez történt velem. A festékkel megvont véletlen vonal hatására az alakitás bimbója kibontotta szirmait s szinpadi lámpák meleg fényében. A nagy boldogság pillanata volt ez, amely egyszeriben megváltott az alakitás és az alkotás szenvedéseitől." A szinpadi arcfestés leirását Szvobodin az alábbiakban adja; "Amikor a szerep világossá kezd válni, munkába lép a képzelet. Az emberben megfogan az alakitásról egy nem egészen világos elképzelés s ezután a szinész minden törekvése arra irányul, hogy ez az elképzelés megkapja külső alakját, vagyis, a szinészi alakitás testet öltsön. A munkának ebben a szakaszában tömegesen figyelem az emberek arcát, emlékezetemben ismerősöket idézek fel, folyóiratokat lapozgatok, képtárakat látogatok s leginkább a különféle karrikaturákat vizsgálgatom. Mindenekelőtt arcokat akarok látni, vagy még inkább: szájakat. Addig nem is tudom hangosan felolvasni szerepem szövegét, amig világosan nem látom, milyen lesz alakítandó hősöm szájának vonala." ++ Az arcfestés tehát a szinész alkotó munkájának menetéhez tartozik és a szinpadi alakitásnak nélkülözhetetlen része. A szerep karakterétől és a megvilágitástól függ, hogy milyen fmxmálcxSiix szineket és formát ölt. ++ Szvobodin: "Szerep fölötti munkám."