Raugul, Rudolf Davidovich: A színpadi arcfestés; Fordította:Balogh Pál; Q 709
- 12 A ázinpadi figura jellemzésének minden változása kifejezésre jut az arcfestésben is. /2.ábra./ Az arcfestés /maszkirozás/ módja és az egyes szinpadi szerepek alakitásánal felfogása közötti összefüggés akkor szembeszökő, ha egy és ugyanazon szinpadi figurát kölönböző művészek alakitáeában egymás mellett szemléljük. + Az egyes szerepek szinészenkint változó felfogása azonban nem választható el az előadásmód teljes egészében megnyilvánuló felfogásától. A szinészi alakitás módját és az alakitás jellemzését az előadás rendezőjének felfogása határozza meg. Az előadás stilusa pedig megszabja az arcfestés jellegzetességeit is. IxxugyÍKlxuixkxtá Az alakitás egyéni felfogása pedig akkor a legszembetűnőbb, ha független az előadás közös stilusától. Vahtangov és stúdiója pl. rendkivüli megoldást választott a Turandot szinrevitelénél. Itt az arcfestés már eleve eltér az egész előadásmód stilusától. Az előadás módja a rögtönzés látszatén épül fel s ez a szinészek által rögtönzött arcfestésben, továbbá abban is megnyilvánul, hogy a szereplők ugy tesznek, mintha az általuk pillanatnyilag előteremtett kellékek és eszközök véletlenül kerültek volna a kezükbe. A nyaksál átalakul Timur szakállává, egy darab gyékény, szalag, vagy rongydarab teljesen megváltoztatja azoknak a szinészeknek az arcát, akik a "diván bölcseit" alakitják. /3.ábra/ Az elmondottal ellentétes módszer példája viszont az Igor Bulicsev c.darab, melyet ugyancsak Yahtangov és stúdiója mutatott be. Az előadás stilusának megfelelően a szinészek maszkja is realisztikus volt. Az arc festése tehát a szinpad céljai szerint alakitja át a szinész arckifejezését és alkalmazkodik az alakitás felfogásához, valamint az előadás általános stilusához. A szinészek arcának festése és elváltoztatása + pl.Hamlet szerepe Possart, Salvini, Mounet-Sully, Irving stt>.alakításában.
