Dr. Hevesi Sándor: A szavak dramaturgiája Q 705

- 10 em— A tan*r ur igy gondolkozott: Ücrőben nyelvtani 02* pontból a két mondat nem eshetik kifogás alá. Hyelvileg szabató oak. Ami a betű szerint való va j empirikus értelmet illeti* a két mondatot nem lehet helyeselni, indenekelőtt as elméletnek ninoo ©sine, azut-n pedig az élet nem nevezhető iának. Ellenmondás is van benne és logikai tévedés* ?aert egy fa lehet aranyszínű vay lehet zöld, nem lehet azonban egyszerre mind a kettő. Az elemzés i

c

ly végződik: Végső filozófiai értelméig hatolva, az lehet igaz vay hazug, amit nem óhajtok eldönteni, Már most a két mondat lehet logikailag helytelen, empirikus szempontból hamis* - drámai tekintetben viszont csudálatos, indán logikán túlmenő életteljességtől feszül. A kimondott sz, itt csak köntöse a ki nem mondottnak* - a szavak itt csak élő Jelei éa mély szimbólumai annak* ami mefoghatatlan. Logikailag helytálló lehet, hogy az elméletnek nincs színe, de hogy Faustban mégis szürkének tűnik fel, ez ugyanolyan élmény* mint Hamletben volt az* hogy "az elszántság természetes színét a gondolat halványra betegiti". Itt minden a képzettársításán múlik. Könyvek és pergamenek* szürke por és szürke moly a dolgozószobában* nova csak tompán és megtörve 1 .a tolhat be a napfény, ahol minden élet és világosság eltompul - az elméletben való teljes felszívódás igenis lehet szürke. A nmet eredetiben azonkívül a "grau", amely szürkét jelent* az olvasó fant^ziajuban összekapó eol'dik a "grauen* _rauuam, grauenvoll, gräulich" szavakkal is* amelyek a ssürkeségben nemcsak az elhagyottságot» a szomorúságot* hanem a magcnyooshgnak teljes borzalmat is felidézik, úgyhogy az az egyetlen mondat megeleveníti előttünk a magányos tudsnak egész ki nem élt életét. Ami. pedig az élet zöld éa aranyló fáját illeti* - az