Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (2. rész: a reformkor); Q 688

- 22 utolsó pillanatban ősik kétségbe, amikor tapasztalnia kell a főnemesség korlátoltságát és gyáva megalkuvását. A népet Csonka, Zsigmon szolgája képviseli, hiába igér neki pénzt Zsigmond, nem árulja el urát, Zsigmondnak bátran szemébe vágja gaztetteit. Zsigmondban a költő a gőgös idegen királyt festi: alacsonylelkü, gyáva, kéjsóvár, gyanakvó, megszegi adott szavát, az ország törvényeit semmibe veszi, Vajdafi nagyravágyásának, kapasiságának lesz áldozata. Tragédiáját - leányát, Júliát, Zsigmond embere, a gaz Konrád meggyalázza, mire a leány megtébolyodik s öngyilkos lesa - az akozza, hogy az eszköznek adta magát, a hitvány királynak. A Bujdosó

k, tehát Vörösmarty egyik jelentős drámája. Van forradalmi mondanivalója, zsarnoké11 ones tendenciája jelzi Vörösmarty elszakadását a feudalizmustól, amelyet a Zalán futás a-ban ínég az ősi dicsőség szineiben mutatott be. De jelzi azt is, hogy Vörösmarty $ feudalizmus bírálatában a rémségékbe fulladó romantika durvább eszközeihez nyúlt. % Vörösmarty a húszas évek végén kiábrándult a nemesség mozgalmából. Egyidőre felhagy a közösségi, nemzeti témákkal és képzeletének álomvilógába vonul vissza. Ennek a korszakénak drámai alkotása a Csongor és Tünd

e A831./ Ez a mesejáték kétségtelenül a magyar költői nyelvnek egyik legnagyobb diadala. Ismeretes Kölcsey nyilatkozata: "Csongort olvasám Pesten; s mivel a drámai akció nem képzeletem szerint ment, alkalmas hidegséggel. Itthon elolvasám másodszor magamban, s harmadszor ismét sógorasszonyomnak. Ezen harmadik olvasás megkapott. Ezer oda nem való és másképpen való mellett is Csongor kincs. A mi Vörösmartynk nagy költő és ritkán nagyobb, mint Csongor sok helyeiben." Gyulai Pál a következőket mondja a dráma nyelvével kapcsolatban: "Vörösmarty költői tehetsége majd minden oldalról nyilatkozik! itt. Páthosz és naivság, népies humor a leg-I