Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (2. rész: a reformkor); Q 688

- 15 célzásaiból igazi "ármányra" következtetnek, s meg akarják akadályozni a készülő "miniszter-gyilkosságot". Ebből hatalmas kavarodás támad, amely végülis a tudatlan biró uraimék megszégyenülésével vég sődik. Ka hazugnak és igazságtalannak érezzük a "müveit urak" és az"ostoba parasztok" 3sembeállitását - honnan tudhatta volna 1319-ben egy falusi kisbíró, vagy kántor, hogy ki az a "marsall Kalb" és a "Major"-, aki Lujzával mérget késsül ihatni? A téma nem is Kisfaludy leleménye: a darab egy német novella magyarosított dramatizálása.. Ilajnalfi-féle széplelkü kereskedők sem éltek akkoriban nálunk. De a vígjáték pozitív értéke, hogy Kisfaludy lelkes Szavakat ad Hajnalfi és családtagjai szájába, ámenekkel a nemzeti színjátszás fonto, ságát hangsúlyozta, Körmösdy alakjában pedig, aki segédkezik a "pártütés" leleplezésében, a maradi táblabirókat tette nevetségessé. Hogy az az utóbbi szándéka milyen jól sikerült, azt Kisfaludynak az a levele is bizonyítja, amelyben arról panaszkodik egyik Bécsbon élő barátjának, hogy Körmösdy miatt néhány felháborodott nemes ur a Pártütő

k egyik előadása után meg akarta őt verni. 7. Kisfaludy Károly "vígjátéki korszaka" életének utolsó éveire esik. 1827 és 1830 között egy sereg egyfelvonásost irt; az akkor divatos irodalmi zsebkönyvek - almanachok - egyben a műkedvelők számára készítette őket, tehát elsősorban irodalmi szándékkal, de azért ezek a darabok a.színpadon is megállták volna helyüket - ha lett volna ekkor fejlett színészetünk, amely előadta volna őket. Sajnos, nemzeti színjátszásunk éppen ebben az időben érte el sülyedésének mélypontját, igy Kisfaludy Károly egyfelvonásos vígjátékai nem kerültek a közönség szélesebb rétegei elé, csak mint irodalmi csemegék jöttek számitáába. Az egyfelvonásos vígjátékok egy-