Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (2. rész: a reformkor); Q 688
) - 14 képviselik. Amaz patriarchális vidéki nemes ur, ez pedáns, feszes, egyoldalúan latinos műveltségű prókátor. Kisfaludy nem hunyt szemet, hibáik felett, különösen Perföldyt ábrázolja szatirikusán, de ugyanakkor jóindulatúan tekint rájuk, mert hisz abban, hogy a fiatalok befolyására előnyükre és a közönség hasznára meg fognak változni. Viszont egyértelműen gúnyolja ki Margitot, aki bigottsága következtében teljesen érzéketlen az uj, a haladás iránt, s igy, - mintegy pusztulásra itélt társadalmi réteg képviselője - köznevetség tárgyává lesz. A Szélházy - Perföldy féle tipusokkal már régebbi vígjátékainkban is találkozhattunk. /Bessenyei Pontyija, Csokonai Serteperti je, Pálya és Simái iskoladrámái./ Kisfaludy Károly felhasználta az előző vigjátékiró-nemzedék színpadi hagyományait, s továbbfejlesztette őket, amennyiben ezeket az életből vett figurákat ügyesen bonyolított vigjátéki cselekmény hordozóivá, a drámai bonyodalom középpontjába álló főszereplőkké tette, s ezáltal biztosította a Kérő k eszmei tendenciájának művészi hatásosságát. Ami a sajátos vígjátéki technikát il7 leti, Kisfaludy Károly már ebben a darabjában is felülmúlta valamennyi elődjét. Az expozíció azonnal érdeklődést kelt, eleven, mulattatóan bonyolitja a cselekményt, notivációja világos, természetes s ha helyenként lankad is a tempó, sohasem válik unalmassá. Egy-egy jelenetben hajlik a bohózatosságra, de kerüli a durva, alantas helyzetkomikumot. A dialógus gyors, célbataláló, helyenként igazán szellemes is. A Pártütő k bohózatba hajló vígjáték. Egy f álusi kupaktanács felsüléséről van benne szó. Az uri kastély lakói Schillert Ármány és szerelés drámájának műkedvelő előadására készülnek. Ebben az ügyben irt levelük a falusiak kezébe kerül, akik a tudósítás félreértett
