Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (Kezdettől Katona Józsefig); Q 686

- 18 és filozófiában járatos fiatal'embert és a szópórt a finomabb erkölcsökért lelkinemességárt • lelkesedni tudó-fiatal leányt. A vigjáték meséje igen sovány, mozgás kevés van benne. A filozoí'us - házasság témája, a házasaágtó.l vonakodok egymásra találása gyakori témája volt a korabeli német ós francia vigjáték-irodalomnak. De Bessenyei ezt a tárgyat nagyon ügyesen fel tudta használni a maga felvilágosult kulturprogrammjának hirdetésére. Fármenio és ézidalis a "pozitív hősők", mellettük, Bessenyei felvonultat még két szerq lrae s-párt, akiknek alakjában azt mutatja meg, hogy milyen ne legyen az ifjúság. Ne csfk mulatságokon, udvarláson, divaton járjon az esze, ne elégedjék meg a felszines idegen műveltséggel, A darab legelevenebb figurája Pontyi, a falusi nemes-ember , akinek együgyüségén, müveletlensógén az uri társaság jól mulat. Pontyiban Bessenyei a maradi magyar nemességet pellengérezi ki. Ugyan-akkor azonban Pontyi szerepeltetésével Bessenyei birálatet mond a pazarlás, a külxöldieskcdés divatjáról is. Pontyi alakjának tehát kettős funkciója van, A darabban szerepel a francia vígjátékokból is jól ismert szol gapár: Lucinda, Szidalis szobalánya, úrnőjének Prócieuse magatartásával szembon a józan természetességet képviseli. Lidas raintegy paródiája Parmeniónak. AZ iró torzítva mutatja meg, hogy hová vezet az önmagáért való terméketlen okoskodás. De Lidas nagy jelenetében /IV. felv. I. és 2. jelenet/ Bessenyei kritikát gyakorol a korabeli maradi irodalom felett is. irigyeljük meg, hogy milyen sokoldalúan használja fel Bessenyei a nyelvi kifejezés eszközeit alakjainak jellemzésére. Pármenió a müveit emberhez illő módon, fejezi ki gondolatait, Beronisz, érzelmesen beszél, Pontyi beszédében kigúnyolja a parlagi kifejezésmódot, az a levél, melyet ügyvédjétől &ap, hemzseg a latin jogi kifejezésektől, stb. A_Philosoghus_ világosan mutatja, hogy Bessenyeinek határozott színpadi képzelete volt: a kártyázási jelenet, meg az ebéd-jelenet csakis színpadon érvényesül, raig olvasmányban teljesen értelmetlen lenne.