Gorcsakov, Nyikolaj: A színházi előadás rendezése; Q 603

- 47 állítani a festett háttérhez/ a rendezőnek ama képessége, hogy megérzi a darabban fontos szerepet játszó tárgyat, érzékeli a díszlet egyes részeinek hatását és azt, hogy milyen a kapcsolat a díszlet és az ember cselekedetei, mozgása között, A sétabot, esernyő,zsebkendő, gyertyatartó, labda, vagy más egészen apró, vagy hatalmas tárgy segithet a rendezőnek és a szinésznek egy-egy jelenet megoldásának kialakításában. A rendezőnek arra is ügyelnie kell, hogy a szinészek ne takarják el egymást a szinpadon, ne legyenek olyan közel egymáshoz /"össze ne érjen az orruk"/, hogy párbeszédüket ne hallja • a nézőközönség, A színpad ama sajátosságából eredő törvényeket, hogy csak az elülső oldala van kitárva a néző felé, a színésznek és a rendezőnek egyaránt tekintetbe kell vennie, A szinészek és a rendező beállítási kísérletei szoros kapcsolatban állanak a díszlettervező munkájával. Egyes jelenetek rendezésének külső és belső lényegét a szerző színdarabhoz irt megjegyzései határozzák meg. Ezeket a szerzői utasításokat, megjegyzéseket minden esetben tekintetbe kell venni. Aligha lehetne megtalálni Romeo és Julia helyes viszonyát a darab második felvonásában /második kép/ akkor, ha nem vennénk figyelembe Shakespeare utasítását, amely szerint a két szereplőt a balkon magassága választja el egymástól. Előfordulhat, hogy a rendezőnek és a színészeknek ninos idejük a próbák színpadra történő átvitelével kapcsolatban közösen megbeszélni azokat az alkotójellegű, szerves rendezői elgondolásokat, amelyek a szinmü belső és külső cselekményéből erednek. Ilyenkor a rendezőre hárul az a kötelezettség,hogy megfelelő módon "elossza" a szereplőket a szinpadon. Nem kevésbbé fontos annak tekintetbevétele, hogy a színpadi próbák megkezdésének pillanatában egészen váratlanul ujabb rendezői elgondolások születhetnek meg a rendező agyában, amely elgondolások éppen abból erednek, hogy a rendező a szinpadon megérzi azokat a követelményeket, amelyeket a darab adott jelentésével kapcsolatban a közönség támaszthat. Ezzel kapcsolatban eszembejut az a nap, «miikor Sztanyiszlavszki j Beaumarchais "Figaro házassága"-nak lakodalmi jelenetót rendezte a moszkvai Müvészszinházban. Az első színpadi próba időpontjáig Konsztantyin Szergejevics háromszor dolgozotatta át Golovin díszlettervezővel a kép diszleteinek vázlatait. Sztanyiszlavszkij elgondolása szerint Almaviva gróf, aki a nap folyamán elkövetett cseltevésciórt és a Susanne-val kötendő házasságához szükséges engedély erőszakos kicsikarásáért megharagudott Figaróra, megparancsolta, hogy-mint Sztanyiszlavszkij mondta - a kastély "hátsó" udvarán rendezzék meg az esküvőt. Ez kiválóan jellemezte az arisztokrata különckö1/3984. - Pné