Bereczky Erzsébet-Gláser Magdolna-Szőnyi Sándor: Színház- és drámatörténeti jegyzetek; Q 558

- 7 Tragédiának mondtam? sem 1 baji Isten vagyok, s ha kell átalakítom Komédiává a tragédiát.. •" Plaufcus szines, izea, egyéni nyelven be zélteti figuráit, híveinek derűje, humora, az elnyomottak mellett való kiálláV-< 3a ma is értékes, élvezhető müvekké teszi i.lautu3 alkotásait. A szinház

. A vígjátékok, a druraai m vok, a cirkuszi játékok a római istenek ünnepnapjain kerültek előadásra. Ilyen ünnepet rendeztek pl. Jupiter tiszteletére minden szeptemberben, Magna Fia tor, a földanya tiszteletére pedig április 4-én /ezek voltak az u.n. aegalesiák/. Ezek a színjátékkal, cirkuszi játékokkal egybekötött Ünnepségek, kés bb az I.U.—1 századokban e yre inkább elszaporodtak. Az előadásokat ál alában déli tájban kezdték. Plautus korában, oőt egészen & i.e. az első koezinház fölépítéséig, az el;5— adi30kát fából tákolt szinoadokon tartották. A színdarabokat vagy az állam, vajy egy©3 gazdag magánosok rendezték. Az ünnepadó, szerződött egy szinésztársulat fejével /a "dominus grégis"-el/^aki legtöbbször a társulat főazinésze, szervezője, sokszor a társulat tagjainak tulajdonosa volt, nert a színészek a rabszolgák közül verbuválódtak. A társulat feje azután rrieg> / vásárolt a drámaírótól egy színdarabot ós előadta. Ha a darab aegbukott, ráfizetett, ha sikere volt, az ünnepet megrendelő magánostól, va^y az állomtól még külön jutalmat is kapott. Belépőjegyek nem voltak, hiszen az előadást ajándékként rendezte az állam vagy a gazdag polgár.