Bereczky Erzsébet-Gláser Magdolna-Szőnyi Sándor: Színház- és drámatörténeti jegyzetek; Q 558
11 vekben a régi formák uj tartalmat nyernek. Az uj müvek mellett a inai Népköztársaság teljes erejével tikogatja^öltői szépség, klasszikus,haladé művek mind szélesebb körben való elterjesztését is* Befejezésül nézzük Tieg,melyek azok a közös jellegzetességek, amelyek a XIII*századtól kezdve a mai népi Kin* színházáig megadták ennek a tnagasfoku művészetnek egységes arculatát. A kintiak vagy tartalmi vagy formai szempontból osztályozzák színdarabjaikat .Kormai szemponffél: zenés vagy prózai müvek./A tartalmi szempont mindkét műfajra egyaránt érvényes./ • így a következő drámákat különböztetik meg sl.-Vu-h i Aatonadráma/ «» a«* háborús tárgyú,rendszerint történelmi dráaa.2. ¥en-h l /paraszti és a tulajdonképeni társadalmi színmű/. 3. Nao-h i /látványos darab, Mt •*» vígjátéki 4. Fén-h l /arofestéses darab,sikamlós,bohózat-jellegű komédia./ A színház Kínában ősidők óta nem pusztán szórakoztató intézmény, hanem a tömegek erkölcsi nevelésének fontos szerve. Ezért - a hanyatló korszak kivételével - drámai műveik mindig valamilyen közérdekű erkölcsi,vagy társadalmi igazságot fejeznek ki r A sajátos kinai erkölesl felfogás szerint minden drámát költői igazságszolgáltatás - a jók jutalimzása,e bűnösök bűnhődése - fejez be,ezért az európai értelemben vett tragédia ismeretlen a kinai színpadon. A kinal drámában éppenugy,nint «hogy a japánban láttuk, meghatározott szerepkorok vannak,amelyek csaknem minuon drámában visszatérnek és egy-egy szinész állandő repertoárját alkotják. Ezek a következők: jferíi főszerep:aggastyán,vagy középkorú férfijf háborús hős,/rendszerint bonyolult vivó ós akrobata mutatványok
