Makarczyk, Janusz: Magas politika; Fordította: Dr. Szabó Ilona; Q 534

12 D

>va a. - Istenem,,, Párizs,,, Di Sourdier - T)e örülnék, ha magukat is ött üdvözölhetném. Drága asszonyom, Ronald volt a szerencsésebb - ön a felesége lett, de én örökké barátja... Itove a. - Hiszek a bará ts'gábaii. Di Sourdier - Akkor próbáljon meg a férjére hatni, Ronald nem akarja megérteni, hogy manapság jobbTa felesleges kockázatot - <n|kerülni7 Dove a. - Hogy érti ezt? Di Sourdier - Ha valakinek ma nem jó a kapcsolata az a merikai kollegákkal, ez nem mozdítja elő A karrierjét. Nekem már igazé; v raindety, de Ronald barátom nem feledkezhet meg ß szépséges feleségéről. Elvégre, maga drága asszonyom, nem áshatja el magát örökre Pafftunisztánban. Itove a, - Én már öreg asszony vagyok... Dl Sourdier - Nagyon kérem, ilyet még tréfából se mondjon! Számomra mindig az üde és kacagó Betty marad, akit a rioi tenniszpályán ismertem meg, aki vágtára ösztökéli a lovát a közös kirándulásokon... És ha bele kell törődnöm az én szomorú el rontott, magános életembe*, akkor is magára gondooa

pacabanai lek és akker.... a fövenyen látom... strandruh' ban.

,, Itove a. - No de kedves követ!... Du Sourdier - Oh, áldott legyen az Atlanti Óceán és Capaeabana strandj« amely lehetővé tette számomra, hogy ebben az igézetesí és simuló.•• Dove a. - De drága őrgróf! - * Du Sourdier - Asszonyom, ha az életben csak egyetlen egyszer azt mond ná, nekem, dr'ga René, Dove a, - A mi korunkban józannak kell lenni - René!