Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472

i - 34 Hallottuk a fegyverropogást, láttuk az agyvelejükét szstlocsa osanni a kövezeten. Akkor már az egész hadsereg lelkesen kiáltozta: Hurrá, megyünk Amerikába! " * Lehet-e szemlélete sebben ábrázolni az apró feudális zsarnokok szörnyű uralmát, amelynek súlya alatt a német nép a; 18, században nyögött, mint ahogy az ifjú Schiller ábrázolja Ármány és szerelem /Kabale und Liebe/ c. drámájában?

1 Franz Mehring, a német marxista történetíró tanúsága szerint pontosan ilyen viszonyok jellemezték Karl Eugen herceg országocskáját, v/ürttemberget ahol Schiller született és élete első keserves huszonkét esztendejét töltötte. A herceg Nagy Frigyes porosz király udvarában nevelkedett tizenhatéves koráig, akkor azután írást kapott arról, hogy nagykorú, eljegyezték a király unokahugával ás kegyelemben hazabocsátották uralkodni. Bölcs tanácsokat kapott utravalóul a jó fejedelem kötelességeiről - ahogy ez már abban a korban szokásos volt - és az ifjú herceg nekilátott az umlkodásnak. Mindenekelőtt pénzre volt szüksége, mert fényűző élete nagyon sokba került.^Egész háremet rendezett be magának francia és olasz szeretőiből, valamint alattvalóinak leányaiból, akiket - ha békés uton nem ért célt velük - elraboltatott. Fényes palotájában egymást érték a mulatságok, lakoniák és ünnepségek, amelyek Württemberg hercegség re.ndes jövedelmet hamarosan felemésztették. Megcsavarták tehát az adóprést, olyan szorosra, amilyenre csak lehetett* Mindez nem volt elég, az állampénztár újra csak kiürült. 3gy azután az ifjú herceg felkínálta alattvalói életét és vérét valamelyik külföldi hatalomnak. 1752-ben megegyezést kötött Franciaországgal, hogy tekintélyes évi fizetség ellenében hatezer embert tart állandóan készenlétben a francia udvar szolgálatára.. Le még zsiványbec.sület se volt ebben a hercegi emberkereskedőben: a pénzt ^ elpocsékolta, a hadsereget pedig nem állította fel. Midőn a hétéves háború kitört /1756/, Franciaország hiába kereste a. megvásárolt csapatokat. Hirtelen kellett összeszedni őket a Württemberg! protestáns nép fiaiból, akik a orotesfcáns Poroszország, francia gazdájuk ellenfele pártján álltak. Egyszerű toborzással semmire sem ment a herceg, önként nem akart katonai szolgálatot vállalni senki. Erőszakhoz folyamodott. Emberei éjszaka, álmukban lepték meg a fiatal férfiakat és ágyukból hurcolták el őket a kiképzőt áb or okba. Istentiszteletek idején körülvették a templomo-' kat és elfogták, akit ott értek. Össze is szedtek vagy háromezer embert, beöltöztették őket, de amikor az uj "sereg" kivonult Stuttgartból /Württemberg fővárosából/, megszökött majd az egész. Megindult az üldözés, s az elfogott kezdeményezők halállal lakoltak, Büntetésből kivégzett társaik hulláján -átlépve indultak az újra összefogott csapatok a csatába, ahonnan az első ágyúlövés hangjára megfutottak* A háború egyre tartott, s a hercegnek ez ujabb pénzforrást jelentett. Megújította szerződését, most már tizenkétezer emberre, az erőszakos toborzás újra megkezdődött., az uj sereg csakhamar hadbaindult, de semmivel sem járt jobban gz előbbinél. A történtek után a wörttembergi herceg hitele Franciaországban kimerült, de Ausztria hajlandó volt ujabb üzletet kötni vele. Olcsón jutott a katonákhoz, mert megígérte, hogy nem hallgatja meg a wörttembergi polgári rendeket, amelyek a bécsi császári udvarhoz mentek panaszra a törvénytelen újoncozás és adóztatás miatt. Az osztrák zsoldba szegődött Württemberg! sereg sem ért azonban többet az előbbieknél: a porosz fegyverek elől ugy