Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472

- 35 szétfutott, hogy nyoma sem l -.radt a csatatéren. Karl Eugen herceg ezután már hiába kinálta fel népe fiatalságát Európa különböző emberpiacain. Előbbi vásárlói elzárkóztak előle és csukott ajtókra talált az angol és spanyol udvarnál is, ahol még megpróbálkozott Látható mindebből, hogy amikor az ifjú Schiller hangot adott szinpadán a katonai rabszolgavásárra hurcolt nép szenvedésének, nem kitalált szörnyűségekkel akarta borzolni közönségének idegeit, hanem korának valóságos szörnyűségeit ábrázolta, teljes élethűséggel. Változik a szin, sötét erdőben vagyunk, éjjel. A nappal hüs árnyékot adó zöld fák most megannyi félelmetes óriásként merednek az ég felé. Kuvik szól. A közeli faluban éjfélt ver a harang. Az erdő fái alatt haramiák éjszakai táborhelye. Csak vezérük van ébren. Lázongó lelke az éj csöndjében az élet és "halál kérdéseivel vivődik. Ma már olcsó hatásvadászatnak tetszik, hogy a háttérben egy torony mered az égnek, valami római őrtorony maradványa talán, amelyet benőtt a gaz, nem használják semmiro, Dő rozsdás rácsos ajtaja ép, ás földalatti üregeiben kigyók tanyáznak. Egyszerre csak egy alak suhan a torony felé,fojtottan bekiált a rácson s szavára egy siri hang felel. A toronynak vnn hát lakója is. Titkos jóakarójától ennivalót kap ezen az éji órán, hogy éhen ne pusztuljon. A haramiavezér kinyitja a zárat és a csonttá-bőrré aszott fogoly a szabad levegőre lép. Tiszteletreméltó nemes aggastyán, hosszú idő óta szenved toronybörtönében, ahová a fiúi zsar nokság, a tehetetlen gyűlölet, a vak uralkodnivágyás taszította. Az emberi társadalomból száműzött haramiavezér, az elnyomás és zsarnokság engesztelhetetlen ellensége, aki mindennél többre becsüli a szabadságot, térdre hull és bosszút esküszik: "Bosszút, bosszút érted! kegyetlenül megsértett, megszentségtelenített agg!... Halljátok meg szavam hold és ti csillagok! Hallj meg engem te éjféli égbolt, e szégyenletes tett tsnuja! Hallj meg engem rettenetes hármas isten, ki ott a hold fölött kormánykodol és bosszút állsz ás Ítéletet hozol a csillagok fölött és el3ujtod villámodat az éjszakában. Itt tárdelek, itt tartom fel három ujjara az éj borzalmaiba - itt esküszöm, és Vessen ki engem a természet határai közül, mint gonosz vadállatot, ha ezt az esküt megszegem, esküszöm, hogy nem köszöntön addig a nappal világosságát, mig az apagyilkos vére a kőtorony előtt kiömölve nem gőzölög a nap felé." Kulisszahasogató jelenet ez - mondja sok olvasó. És valóban: a helyzet, az éjjeli erdő, a rablók, a bosszuesküvés, az "éhhaláltorony" a hatásvadászó regényes borzongat ás eszközei közé tartoznak. A Schiller-kori német irodalom szivesen~alkalmazza ezeket a motívumokat, de nem csupán azért, mert hajmeresztő mesét keres, hanem mert van ilyen a valóságban is. Schiller A haramiák /Die Räuber/ c. első drámájában Moor Ferenc, a gonosz,' aljas, jellemtelen, ördögi kényúr, Moor Károlyt, nemeslolkü, becsületes öccsét rablóvá, haramiává zülleszti, apját pedig toronyba záratja, hogy elpusztuljon. A német fejedelmecskék fényűző és erkölcstelen udvara mellett azonban a valóságban is ott állt a torony, és aki e Moor Ferenchez hasonló kényurak haragját magára vonta, a toronybörtön lakója lett.