Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472

- 35 - ' Nem csoda, ha a 18. századi Németország szörnyű állapotainak, teljes gazdasági, politikai és kulturális széttagoltságának jellemzésére Mar* és Engel3 nem találnak más kifejezést, mint ezt: "német nyomorúság". A század közepére a polgárság legfelső, vékony értelmiségi rétegéből hangzanak fel az első elégedetlen hangok, az irodalom szavával. Mert ha lassan, ha nehezen, mégis kialakulték a tőkésgazdálkodás valamiféle kezdetei a német kisállamokban is, kialakult a polgári értelmiség vékony rétege és mohón szívta magába a francia felvilágosodás gondolatait. A haladó német polgári művészek, irók, gondolkodók célul tűzték'ki maguk elé, hogy felvilágosítsák és felrázzák osztályukat, forradalmi Öntudatot ébresszenek benne, kialakitsák a német nemzeti szellemet s igy végső soron megszüntetve a kisfejedelmi feudális Németország gazdasági, politikai és kulturális széttöredezettséget, kialakítsák az egységes, nemzeti, polgári Németországot. Ezért irja Engels a "'német nyomorúság" koráról: 'Ez a politikailag és társadalmilag szégyenletes korszak egyben a német irodalom nagy korszaka volt. 175o táján születtek Németország összes nagy szellemei, a költők: Goethe és Schiller, a filozófusok: Kant és Pichte, és a.lig husz évvel később az utolsó nagy német metafizikus, Hegel. E kor minden kiemelkedő müve a tiltakozás és a lázadás szellemét leheli az egész akkor fennálló nemet társadalom elleh. Goethe megirta a Götz von Ber

liehingent, azt a drámát, amelyben egy lázadó emlékének hódol, Schiller A haramiákat, egy hősldlkü ifjú dicsőítését, aki nyiltan hadat üzen a társadalomnak."12 KSFEK A 18. SZÁZADI NÉME TÖRSZ ÁGBÓL. A francia királyi udvar izlése szerint berendezett pompás női szalon; csipkék, tükrök és gyertyatartók, dus aranyozás, meleg, világos szinek. Az uralkodó herceg kedvese - egy selyembe és bársonyba burkolt szépasszony - nézi magát a tükörben, ruhája redőit komorna rendezgeti. Belép egy öreg ina3 és átadja a herceg ajándékát: egy ékszeres ládikát. Benne az ötvösművészet remekei, vagyont érő kincsek, gyémántok, drágakövek, megfizethetetlen értékű ékszerek - amelyekért azonban a herceg nem fizetett semmit. Hétezer embere indult al Amerikába az előző nspon: ezek fizettek helyette. Hétezer ifjú "alattvaló", akiket a herceg a "legszebb férfi -- a legszenvedélyesebb szerelmes - és a legszellemesebb ember az egész országban" jó aranyakért adott el idegen szolgálatba katonának. De csak nem kényszeritették őket arra, hogy elhagyják otthonukat, családjukat, feleségüket, jajveszékelő gyermekeiket, elaggott szüleiket? "Dehogyis ....önként ment mindegyik! A lead t ugyan néhány pallérozatlan, nagyszájú suhanc, aki kilépett a sorból, és megkérdezte az ezredest, hogy a herceg mennyiért vesztegeti fejen ként az embereket? De országunk legkegyelmesebb ura felvonultatta a regimentet a főtérre és agyonlövette a szájaskodókat.