Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472

lag teljes egészében a fejedelmek kegyétől függött. Aljasságé és szolga lelküsége nem ismert határt. De kiegészült a nemesság egy uj réteggel is, a régi patrícius okkal. Az ipar és kereskedelem ras tulása ugyanis még a 17. században arra kény szeritette a gazdag patríciusokat, hogy földtulajdonba fektessék tőkéjüket, és sok. .; közülük nemesi cimet is vásároltak. A patríciusok azonban továbbra is a városokban éltek és kegyetlenül kizsákmányolták a városok birtokain élő parasztokat, a városok iparosait és a plebejus elemeket. A legtöbb egykori német kereskedőváros igy tulajdonképpen nemesi köztársasággá alakult. A polgárság pedig elszegényedett és a kisfejedelmi feudális viszonyok között semmi reménye nem volt rá, hogy kapitalista burzsoáziává alakuljon. A polgárság többsége kiskereskedő, kisiparos, fuvaros vagy fogadósként kereste kenyerét, s mint ilyen a nemességtől várt mindent, mert csak annak volt pénze: vagy - ami még rosszabb - egyszerűen fejedelmi szolgálatba állt, Poroszország hivatalnoki kara, a hírhedt porosz bürokrácia jórészt polgárokból regrutáiódott. Még leginkább megőrizték régi privilégiumaikat és politikai súlyukat Württemberg polgárai, de ezek is állandó harcban álltak hercegükkel jogaik maradványaiért. /Schiller családja nem közülük került ki: az ő apja a württembergi herceg seregében szolgált!/ Hyen körülmények között osztálytudatos polgárság Németországban nem volt. De a német polgárság önállóságának és tudatosságának utolsó maradványai is eltűntek az uj városokban, a fejedelmi székhelyeken, Münchenben, Drezdában, Mannheimben, Berlinben, stb. Itt teljes mértékben a fejedelmektől függött a polgárok sorsa. Számra kevesebben voltak a fejedelmi udvarok nemességénél, katonaságánál, hivatalnokainál, ezek határozták meg a "belső piac" méreteit. Ha az udvar csak egy időre is elutazott, a város polgársága anyagilag tönkrement. így a "fejedelmi székhelyek növekedése a császári városok rovására fontos politikai következményekkel j|rt és közvetlenül visszatükröződött a német polgárság tudatában*. A német polgárság tömegében nem ismerhette fel, hogy érdekei nem azonosak a fejedelmekével ás a nemesekével, hogy feladata a feudális rendszór megdöntése. "Ezért alázatos alattvalói érzései kifejezésében és a nemesség előtti tárdhajlógatásban a pol gárság még a nemesség köréből kikerült udvaronc lakájokon is túltett".

0 Alázatosan tűrte a. fejedelmek, szeretőik és udvaroncaik sértéseit; a kisfejedelmi kényurak fővárosaiban a német polgárság kijárta a félénkké ás aljassá nevelődés magas iskoláját« Idézzük Engels szavait: "Németországban a nyárspolgárság egy meghiúsult forradalom, egy megszakított, visszaszorított fejlődés gyümölcse, és sajátos, nem ^normálisan kialakult, gyáva, korlátolt, gyámoltalan, minden kezdeményesésre képtelen jellegét a harmincéves háborúban és az azt követő időben kapta - éppen amikor majdnem minden más nagy nép gyorsan fellendült. Míndezek ellenére a polgárság volt a 18. századi Némc ország egyetlen osztálya, melytől várni lehetett, hogy ford it egyet a történelem kerekén. Mert a városi plebejusok, naoszámoso^, iparoslegények és az egész kisfejedelmi feudális rendszer legalján tengődő kizsákmányolt, elnyomott, jobbágysorban sínylődő parasztok aléltan és öntudatlanul törődtek bele a sorsukba. Rájuk egyelőre nem lehetett számítani.