Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472

- 23 - ' illett XTET. Lajos abszolutista politikájába. A királynak csak abban az arisztokráciában lehetett bizalma, amelyet az udvarnál tarthatott s melyet a költséges udvari élet anyagilag annyira kimerített, hogy királyi kegyek, adományok és év járadékok nélkül nem is'tudott volna meglenni. Moliere azuttal éppen azt az élősdi, befolyásos arisztokráciát mutatja be. Erről az arisztokráciáról irja. Franz Mehring: "Feudális előítéleteinek magasságából mélyen megvetette a gazdag polgárságot, néha mégis arra kényszerült, hogy annak'asztalánál élősködjék." Pontosan ezt az arisztokráciát rajzolja meg Moliere vígjátékában Dorante gróf személyében. Az udvari élet pompájánál mindaddig, amig.nem divatozik szét a polgárság köreiben, megvolt a maga értelme. A francia király szemkápráztató udvara a francia luxus-iparnak volt az Európára szóló kirakata, mintavására. A francia textil, bútor, porcellán akkor lett kapós egész Európában. Ennek az udvari tékozlásnak és ezzel együtt az udvari arisztokrácia életmódjának a'haszontalan volta akkor válik szemetszuróvá, amikor a fényűzés vonzani kezdi és elemészti a polgárság pénzét. Mert mi lesz az ország iparával ás kereskedelmével, ha vagyonos polgár abbahagyja vagyonszerző vállalkozásait és "úrhatnám" módon eltékozolja jobb sorsra érdemes tőkéjét? Gondoljunk csak a vigjátéknak arra a jelenetére, amelyben Moliere hőse, mihelyt törleszkedni kezd az arisztokráciához, mindjárt milyen kész örömmel tagadja le még a saját apjáról is azt, hogy posztóval kereskedett s hogy haszonra kereskedett. /IV. felvonás, III. jelenet./ Az a vígjátéki kritika, amellyel Moliere a2 udvari élet öncélú pompáját illeti, egybevág azzal a komoly, nemzetgazdasági szempontból felvett kritikával, melyet Colbert kezd ebben az időben mind határozottabban hangoztatni az uralkodó XIV. Lajos előtt. /A"Napkirály" később még is fogadja Colbert kritikáját és csökkenti az udvari fényűzést, de ez halála után megint esztelen méretekben támad fel és fokozódik, mig csak a francia forradalom véget nem vet neki./ kt arisztokrácia életmódjának kritikájával teszi gyökeressé Moliere a polgári urhatnámság bírálatát is. Mert igy nemcsak azt mutatja be, hogy az urhatnámság nevetséges, hanem azt is, hogy oktalan és céltalan

. Jourdain tehát nem egyszerűen egy felsült karrierista, aki rangján felül kapaszkodik, hanem ostoba ember, aki akkor akar nemes lenni, amikor a nemesség már önmagában is elvesztette minden értékét. 3./ Énekes ás táncos komédi

a - ez az Úrhatnám polgár műfaja. Már egy jó évszázada divatos ez a műfaj, az udvari ünnepségeken. Gyakran rendeznek igen költséges és látványos bemutatókat tánccal, énekkel, álarcos felvonulásokkal - minden különösebb művészi egység nélkül. Moliere.az első, aki tudatosan művészi fokra emeli az effajta látványosságokat, egy vígjáték szereplői köré csoportosítja - ahogy maga is irja az egyik előszavában: "hogy a balettet és a vígjátékot egységbe ötvözzem össze." Semraiesetre sem szabad azt hinnünk, hogy Moliere megvetette, vagy lenézte a vígjáték énekes és táncos részét, hiszen ő maga is szívesen és jókedvvel énekelt és táncolt, ha sor