Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472

- 15 - ' Romeo Shakespeare egyik legrokonszenvesebb és egyik legmélyebben ábrázolt férfialakja. Ha, mint az abszolutizmusán^ harcoló hőst vizsgáljuk és összehasonlítjuk a királydrámák, vágy a római tragédiák központi hatalomért tudatosan küzdő uralkodóival, * meg kell állapitanunk, hogy mélyebb együttérzést ébreszt a nézőben, olvasóban, mint a, Henrikek ás a Caesarok együttvéve. Miért? hiszen sokszor sokrétűbben ábrázolja őket, mint Romeot. Mégis a veronai ifjúé az elsőság. Az ok Shakespeare humanizmusában rejlik. Sohasem tudta igazán megszeretni ős megszerettetni a haladás királyi képviselőit,'akik Erzsébet királynőhöz hasonlóan "ultravérengzők" /Marx/ voltak, s akik csak a fejlettebb kizsákmányolásárt harcoltak. J N L I A . Fiatal, 14 éves lány,, aki azért jelenik meg a kedvéért rendezett bálon, hogy megtekintse kérőjét, - s egy szempillantás alatt beleszeret a kedves fiúba, akinek meg a nevét sem tudja, A szivére hallgat mindenekelőtt. Olyan tiszta és olyan ' becsületes ebben a becstelen korban, - hogy el se hinnénk neki, ha nem volna 14 éves. Neki is, mint Rómeónak, Lőrinc barát az egyetlen megértője, ezért lesz oly nagy. kincs számára Romeo. Első beszélgetésükkor jámbor szavak mögé rejti érzelmeit. Nézzük, hogy kéreti magát a csókra: Romeo: Hivőnek, s szentnek nincs-e ajka erre? Julia: Azért van az, hogy szent imával esdjen Romeo: Imámra hajts, nehogy kétségbeessem Julia: A szent nem mozdul, bár im'ra hajt. De nem.megy neki ez a virágos beszéd, a csók felszsbaditja lefojtott közvetlenségét, "A csókot látom érted

1' - mondja. Éjszaka kiszökik az erkélyre, hogy legalább a csillagokkal társaloghasson szerelméről, - amivel tele van a szive. Mikor Romeo eléje áll, ijedt szavakkal figyelmezteti a leselkedő veszélyre; belsejében pedig ujjong, hogy milyen bátor is az ő kedvese. Még jobban megszereti. Kiönti előtte szivét, semmit sem takargat. Aztán inti: "A holdra, jaj, né mondj: a holdra esküt! Az körbejárva változik havonta: Oly változó lesz majd szerelmed is." Nem olyan gyereklány ő már, hogy jeléntőséget tulajdonitana holdra vagy napra esküvésnek, s eskü nélkül is hitt ő Rómeónak. Olyan határtalanul hitt,ahogy csak fiatal lány tud hinni a bátorsággal igazolt szavaknak. Csak azért szakit ja félbe, hogy szólhasson hozzá. Az önfeledtség igen jól összefér jellemében a józansággal, "Ne, mégse esküdj! Kedves vagy nekem, de ez az éji frigy nem lenne kedves." Vagy kés őbb: • "Ha tisztességes szándék ál szivedben ás házastársadul kivánsz, üzend meg azzal, kit holnap elküldök tehozzád." •Legnagyobb lelki felindulásában is van ereje kigondolni a tervet: a dajkát elküldi holnap Romeohoz. A gyakorlatiassággal párosuló romantika teszi oly hallatlanul vonzóvá alakját.