Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

- 37 GLUMOVA: MAMÁJEV: GLUMOVA

J MAMÁJEV: Olyan csendes, csendes gyerek volt, Mtejy nem győztük csodálni. Nem volt rá eset, hogy elfelejtett volna kezetcsókolni a papájának, vagy a mamájának; nagymamák, nagynénik kezét sorra csókolta. Még ha tán meg is tiltottuk; nehogy azt higgyék, betanítottuk; hát nem odalopódzik, észrevétlen, kezetcsókol. Egyszer meg, öt esztendős volt akkor, mindnyájunknak elállt szeme-szája. Odajön korareggel és azt mondja: "Jaj, mit álmodtam! Angyalok repültek az ágyacskámba és azt mondták: "szeresd apukádat, anyukádat és fogadj szőt mindenben! És ha nagy leszel, szeresd a föllebbvalóidat. Én pedig azt mondtam: szót fogadok, angyalkák!" ... Hát olyan csodálatba ejtett bennünket meg úgy megörvendeztetett, hogy azt kimondani se lehet. Soha, de soha el nem felejtem ezt az álmot..• Nos, isten vele, nekem dolgom van, több, mint magának. A fiával elégedett vagyok. /Felveszi a kalapját/. Ejnye, majd elfelejtettem. Tudom, hogy szegényesen élnek és sehogysem átartr vergődnek zöld ágra; kérem, tessék eljönni hozzám valamelyik reggel, adok kegyednek.... Alázatosan köszönöm. Nem, nem pénzt; annál nagyobb értéket. Adok egy tanácsot a költségvetését illetőleg. /El/.