Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

- 38 Negyedik jelenet. Kleopátra Lvovna és Glumova. GLUMOVA: Elégedettek vagyunk és áldjuk istenünket. És senki se tud olyan hálás lenni, mint az én Zsorzsom. KLEOPÁTRA LVOVNA: Jól esik hallani. GLUMOVA: Nemcsak hálás, valósággal isteniti a jótevőit. HEOPÁTRA LVOVNA: Isteniti? Nem lesz sok? GLUMOVA: Nem, nem lesz sok. Olyan a jelleme, olyan a lel* ke. Persze nem való, hogy anya a fiát túlontúl dicsérje, meg ő se szereti, ha róla beszélek. kjL+t**./ KLEOPÁTRA LVOVNA: <5, de nagyon nem mondom vissza neki. GLUMOVA: Valósággal vakon imádja a jótevőit, nálunk jobbat a világon nem ismer. Azt mondja, Nyil Fedoszejicshez fogható okos ember nincs egész Moszkvában; amit meg a kegyed szépségéről mond, azt ki kéne nyomatni, lelkemre, ki kéne nyomatni. KLEOPÁTRA LVOVNA: Mondja csak mondja! f GLUMOVA: Micsoda összehasonlítások jutnak az eszébe! KLEOPÁTRA LVOVNA: Nocsak! GLUMOVA: Látta ő már kegyedet korábban is valahol? KLEOPÁTRA LVOVNA: Nem tudom. Én a szinházban láttam. GLUMOVA: De, úgy rémeik, látta. HEOPÁTRA LVOVNA: Jfojliért? GLUMOVA: Nem is lehet másképp! Olyan rövid ideje ismeri és mégis egyszerc8ak....